Halálos iram a Pasaréti téren

Érdemes közel hajolni: egy nem mindennapi, szomorúan végződő történet nyomára bukkanhatunk. Az emlékkő felirata ennyi: Rudolf Steinweg autóversenyző emlékköve 1888–1935. november 2. Mi történhetett itt, milyen autóversenyről van szó és ki ez a Rudolf Steinweg? Ha fellapozzuk a régi lapokat, lassan kibontakozik a történet.

A magyar autósport az I. világháború után kezdte bontogatni szárnyait a fővárosban. Budapesten, pontosabban Budán 1920 után elsősorban hegyi versenyeket szerveztek: a kihívást a szintkülönbség legyőzésén túl a sok kanyar jelentette. Az első versenyre a Sváb-hegyen került sor 1920 őszén: ebből nőtt ki a legendás, sok éven át megrendezett Sváb-hegyi autóverseny. Az útvonal a Kék Golyó utcától indult, majd az Istenhegyi út–Költő út–Diana út–Karthauzi utcán át vezetett az Agancs úti célig, mintegy öt kilométer hosszan.

Az évek alatt európai presztízsűvé vált verseny mintájára több budai hegyi úton is elkezdtek versenyeket tartani. A Gugger-hegyi versenyt először 1926-ban rendezték meg. Kizárólag úrvezetők vehettek részt rajta szériagyártmányokkal, de indíthattak autót vezérképviseletek is. Az útvonal a mai Kelemen László utca végétől indult, célja pedig a Kapy utca tetején volt.

A versenyt ezután minden évben megrendezték, majd 1932 után következett néhány évnyi szünet. 1935 őszén azonban újra felbúghattak a környéken a motorok. Erre a versenyre érkezett Rudolf Steinweg, akiről a korabeli lapok alapján annyit tudhatunk, hogy egy negyvenhét éves müncheni szállodatulajdonos és európai hírű autóversenyző volt. Mi több, a tragédiát fokozandó: friss házas, aki épp ezért a versenyzés befejezését tervezte.

Steinweg november 2-án, vasárnap reggel afféle tréningezést tartott a pályán csodálatos fehér autójával. Az Est korabeli tudósítója szerint „Korán reggel ott volt már a Pasaréti úton levő starthelynél, másfélliteres Bugatti monoposto versenyautójával. Nagy feltűnést keltett, amikor először végigszáguldott a pályán, mert egy perc 54 másodperces kitűnő időt ért el már az első kísérletre. A gratulációkra Steinweg megjegyezte: – Ez nem versenypálya, hanem akrobatapálya, olyan sok a kanyarodója.”

A baj ezután következett. „Azután újra nekiindult. Végigvágtatott a kezdő egyenesen” – ez a mai Kelemen László utca – „és 100 kilométeres sebességgel ment bele az első kanyarodóba” (más források 120 kilométeres sebességet írnak). Itt azonban végzetes hiba történt: a kocsi kereke az útpadkára futott, az autó repülni kezdett és irányíthatatlanná vált. „Az óriási sebességgel robogó kocsi felpattant a levegőbe és hat métert ugrott a járdára. A közelben állók látták, hogy Steinweg fejjel az autó szélvédőjének ütődött s arcát egy pillanat alatt vér borította el. De még keményen fogta a volánt és elfordította, hogy az ismét a földre érkező kocsi ne rohanjon neki az előtte álló taxi-telefonnak és fékezett. A következő pillanatban azonban már elveszíthette eszméletét, mert a versenykocsi egyenesen nekiszaladt a Csévi út 3-5. számú ház kerítésének, közben elütötte és a kerítésnek vágta az ott álló Kalóczy Jenő 36 éves taxisofőrt. Az autó megállt, Steinweg pedig kiesett belőle. A kocsi tengelye, kormánykereke teljesen összetört, Steinweg mozdulatlanul feküdt a kocsi mellett, a sofőr pedig hangosan jajveszékelt.”

Delmar Walter Steyr típusú versenyautójával a verseny hajtűkanyarjában

Mai ésszel elképesztő, hogy ilyen sebesség mellett semmiféle biztonsági felszerelés – például öv – nem volt a kocsiban: nem csoda, hogy a százzal száguldó német pilóta azonnal meghalt. A szerencsétlenül járt taxisnak mindkét lába eltört, súlyos belső sérülései is voltak, de ő túlélte a katasztrófát: a közeli Szent János kórházba szállították, ahol azonnal meg is műtötték.

Steinweg halála megrázta a korabeli autós közvéleményt. A következő évben a szerencsétlenségre emlékezve a Királyi Magyar Automobil Klub emlékkövet állított fel a Pasaréti téren. A terméskövön a régi fényképek tanúsága szerint a ma is látható feliraton kívül egy Szent Kristófot ábrázoló bronzrelief is volt (Lányi Dezső műve). (Egyébként a téren, a buszpályaudvar oldalán is van egy Szent Kristóf-ábrázolás ma is, 1937-ből, Ilyefalvi Lőte Éva alkotása.)

Az 1936 nyarán tartott avatási ünnepségen megjelentek a Magyar Nagydíjra benevezett magyar és külföldi versenyzők, az Automobil Club vezetősége és számos más fontos ember. Eljött Steinweg fiatal özvegye is, hogy részt vegyen elhunyt férje emlékkövének leleplezésénél. A bronz dombormű a hatvanas években tűnt el a kőről, a közterkep.hu úgy tudja, éppen az özvegy csempészte ki az országból. A megmaradt terméskő pedig talapzatul szolgált a 2004-ben felállított angyalos, magyarcímeres alkotásnak, melyet Szpisják Pál szobrászművész készített.

Viczián Zsófia