Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Egy ház a Rézmál alján – Aranka utca 2.

2020. szeptember 4.

A Marczibányi téren most kialakított körforgalomban sétálva feltűnhet egy immár 110 éves hangulatos villa, az Aranka utca és a Felvinci út sarkán, a Rézmál aljában.

Olvasónk, Dr. Riedel Miklós, az építtető unokája – aki 1939 óta lakója a háznak – osztotta meg emlékeit a több mint százéves villáról.

A háromszintes épület 1910-ben készült el Andor (eredeti néven Anhäupl) Béla, a Villamossági Tröszt Rt. pénzügyi igazgatója számára, aki egy, az 1860-as években Bajorországból Pestre áttelepült kocsmáros négy gyermekének egyike volt. A gyermekek kettős családi tragédia után kicsi korukban teljes árvaságra jutottak, árvaházban nevelkedtek, de szorgalmuk és tehetségük gyors társadalmi felemelkedést hozott számukra. A legnagyobb fiú, György esztergomi kanonok, Frigyes a Ganz-gyár gazdasági vezetője lett, aki a Rókus-hegy aljában, az Alvinci úton épített szép, ma is meglévő villát. Béla számára is lehetővé vált, hogy gyarapodó családjának kertes házat építsen a város elegánsan bővülő polgári negyedében, a Marczibányi tér és a Budai Polgári Lövészegylet lőtere közelében. Bár Balázs Ernő (1856–1930), a neves építész is készített tervvázlatot, végül egy egyszerűbb, de arányos kivitelű ház készült el. Az észak-német stílusjegyeket magán viselő épület jellegzetességét a torony, a toronyszoba, az erkély, a terméskő burkolat adta, egy család lakóhelyének épült pincével és manzárdtérrel. Az épületre e stílus ma is jellemző.

A villa 1915-ben

A ház az elmúlt évtizedekben olykor kalandos módon többször is veszélybe került. Nem sokkal az első világháború után, a korona gyors inflációja idején, Andor Béla – élete teljében – váratlanul meghalt, és az özvegy (Petrich Irma, Orlai Petrich Soma unokahúga) csak talpraesettségével és családi értéktárgyak feláldozásával tudta az otthonukat magának és három gyermekének megmenteni. Az 1920-30-as években a ház a környék polgári társaságának kedvelt találkozó helye volt. Az ifjúság innen indult nyáron a LAKAT-pályára teniszezni (a Rókushegyi lépcsőn volt), vagy télen az akkor még alig beépített rózsadombi lejtőkre síelni. Az idő tájt akár a Gugger-hegytől egészen az Aranka utca aljáig haza lehetett síelni. Az idősebbek a tízórai mise után gyűltek össze egy kis tereferére a kertben vagy a szalonban.

Az épület a második világháborúban, Buda ostrománál több belövést is kapott, a komoly pusztítást azonban az okozta, hogy a szovjet katonák az ostromzár alatt az épület egy részét felrobbantották azért, hogy a törmelékből akadályt építsenek a Felvinci úton a Várból kitörni készülő német csapatoknak. A ház pincéjéből a férfiakat ekkor már elvitték „málenkíj robotra”, az asszonyok pedig hiába könyörögtek, hogy ne rombolják le a fejük felett az egyébként még elfogadható állapotban lévő épületet, mégis megtették, így a ház egyik fele leomlott. A lakók a kicsi gyerekekkel a Jancsó-villába (Aranka utca 12.) menekültek. Évtizedekkel később, egy kertrendezéskor nem kis riadalmat keltve került elő a robbantáshoz használt „Sztálin-orgona” maradványa. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a súlyosan megrongálódott ház nem kellett az akkori „elvtársaknak”, nem államosították. A három testvér közös erővel lakhatóvá tette a romos épületet, és három lakást alakítottak ki a három családnak. E sorok írója még emlékezik arra, hogy kisgyerekként szögek egyenesítésével, téglák tisztításával maga is részt vett a több évig tartó helyreállításban.

Andor Loránd és Edina síel a még be nem épült rózsadombi lejtőkön

A későbbi javítgatások, átalakítások sajnos nem váltak az épület külső megjelenésének előnyére, vesztett egységes karakteréből. Tornyát az 1950-es években lebontották (bár nem volt háborús sérülése, de egy akkori vállalkozó a bőséges faanyag ellenében hozta helyre a sérült tetőszerkezetet), ma csak egy kicsinyke maradvány emlékeztet az egykori szép toronyra. A háborús foghíjat végül csak 1970-ben építették be, ez bővítéssel is járt az akkori nem túl igényes építkezési lehetőségekkel. A nyugati homlokzat erősen megváltozott, de a ház a Marczibányi tér felől szinte az eredeti látványt nyújtja.

Az eredetileg gondosan megtervezett kertben sétautak, pihenőpadok, rózsalugas, szép bokrok és válogatott fák voltak. Andor Béla legkisebb gyermeke, Edina (a környéken Baby néninek ismerték) az 1990-es évek végén halt meg, közel kilencven évig élt az Aranka utcában. Mindvégig ápolta a kertet, gondozta a házat és összetartotta a családot. A kert az elmúlt időben sokat változott, folyamatosan frissíteni kellett, de vesztett is a szépségéből. A túl nagyra nőtt, így veszélyes jegenyéket már régen kivágták, de a gesztenyefák egy része még mindig megvan. A kertet kezdettől jellemző hét fenyőfából az elmúlt években öt elpusztult a nagy százság miatt elszaporodott kártevők miatt, de azóta telepítettek is néhány szép példányt, így egy atlanti szürke cédrust a Folly Arborétumból. A kertben több más növényritkaság is van, így két nagyra nőtt páfrányfenyő (Ginkgo-biloba), egy 90 éves bambusztelep, amelynek sarjaiból a Gugger-hegyi egykori Kodály-villába, sőt Bécsbe is jutott. A kis tóban minden évben dúsan virágzik a tavirózsa.

A ház ma is az Andor-leszármazottak tulajdonában van, bár a tényleges tulajdonosok már szétszóródtak. Több neves személy is lakott itt, az 1910-es években Tolnay Lajos műkedvelő csillagász, aki színes fényképezési kísérleteket is folytatott, a második világháború előtti időben pedig Tasnádi Kubacska András, a Természettudományi Múzeum főigazgatója, őslénykutató is. Itt élt és alkotott Andor Loránd festőművész, grafikus, muzeológus (1906–1966), a múzeumi kiállítási grafika meghatározó alakja. Jó tíz évvel ezelőtt, kisebb szenzáció volt, hogy hosszú lappangás után megkerültek a Keleti Károly utcai Krisztus Király-templom számára készített, elveszettnek hitt színes keresztút ablakai. Gyűjteményes kiállítását születésének 100. évfordulóján az alma materben, a Rákóczi gimnáziumban rendezték meg. Ezekről az eseményekről e lap hasábjain is olvashattunk. Itt töltötte élete utolsó éveit Papp Elemér vegyészmérnök, egyetemi tanár, a magyar galliumgyártás megteremtője (1906–1974), akinek emléktáblája korábbi lakóházán, a Villányi úton van. Talán illendő lenne az Aranka utcai házon is elhelyezni egy-egy táblát e két neves lakosa emlékére.

Dr. Riedel Miklós