|
|
A száz éve épült az Áldás
Korának egyik legjelentősebb építésze volt a fiatalon elhunyt Zrumeczky Dezső.
Ha ma megkérdezzük valakitől, hogy ki tervezte az Áldás utcai iskola épületét,
nagy valószínűséggel Lechner Ödön vagy Kós Károly a válasz.
Pedig az elmúlt századfordulón sokan ismerték – az ígéretes pálya előtt álló
– Zrumeczky Dezső nevét. Zrumecky alig 34 évesen halt meg az első világháborúban,
a Kárpátokban, ahol az újjáépítési munkákban vett részt.
Zrumeczky 1883-ban született Inárcspusztán egy egykor jómódú, de lassan elszegényedő
családban. A Budapesti Műegyetem építészhallgatójaként már el kellett tartania
magát, nagyon rossz körülmények között élt, ami korai halálának okozóját, a tüdőbaját
is előidézte.
Mérnöki oklevelét 1907-ben vette át. Egyetemista korában csatlakozott az akkor
induló Fiatalok Köréhez, amelynek rajta kívül tagja volt többek között Jánszky
Béla, Györgyi Dénes, Mende Valér és Kós Károly. A csoport tagjai azon fáradoztak,
hogy új utakat nyissanak. A kor uralkodó stílusirányzata a – klasszikus historizáló
előzményektől elszakadni kívánó – szecesszió volt.
Ma, a szecesszió szót hallva, Lechner Ödönnek és tanítványainak az épületei jutnak
eszünkbe: az Iparművészeti Múzeum vagy a kecskeméti Városháza. Pedig a Fiatalok
Köréhez tartozó építészek is hasonló indíttatással kezdték tervezni épületeiket
– de míg Lechner házain a díszítő elemek népi és ősmagyar ihletésűek, addig Zrumeczkyék
a népi épületek szerkezetét és tömegét igyekeztek átvenni. Az ő épületeiken nem
a díszítő elemek a fontosak, hanem a láthatóvá tett szerkezetek, a falfelületek
és a nyílászárók arányai. Így ír erről Móricz Zsigmond: „... Abban az időben volt
ez, amikor még a magyar népdal elképzelhetetlen volt a hangverseny dobogón, de
Bartók és Kodály már gyűjtötték a nép szájáról a dallamokat, s mikor én már befejeztem
a népköltési útjaimat, és a gyűjtött anyagot kezdtem feldolgozni novellákban és
regényekben. Kós és Zrumeczky nagy öröm volt a számomra, mert ők ugyanezt csinálták
az építészeti kincs felfedezésével…”
Zrumeczky Dezső a Műegyetem elvégzése után Neuschloss Kornél – ő tervezte a budapesti
Állatkert bejáratát – irodájában kezdett dolgozni. Ekkor tervezte az Állatkert
madárházát, a fácánost, a méhest, valamint a gazdasági és a baromfiudvart, Kós
Károllyal együtt.
1910-ben saját irodát nyitott Marschalkó Bélával. Ekkor kapta a felkérést a fővárostól
az Áldás utcai iskola megtervezésére. Mozgalmas tömegalkotás, festői tetőjáték,
korszerűen megtervezett alaprajz és nagyméretű ablakok jellemzik az épületet.
Budapesten nagyon kevés Zrumeczky-épület maradt ránk (Tormai Cecil Szalonka utcai
és Herczeg Ferenc Wekerle-telepi háza), ezért is van olyan nagy jelentősége annak,
hogy a II. kerület a műemlék épületet minden elemében és eredeti szépségében megőrizte.
Zrumeczky Dezsőnek vidéken, Egerben és Szolnokon maradtak fönn épületei, ezenkívül
nagyon sok olyan terve volt, amely nem valósulhatott meg. Az első világháborúban,
a Kárpátokban végzett újjáépítési munkák során végzetesen megbetegedett, és 1917
januárjában meghalt.
Egyik fő művét, az Áldás utcai iskolát 1911-ben kezdték el építeni, az első diákok
pedig 1912 szeptemberében lépték át az új iskolakaput. Az 1900-as évek elején
a Rózsadomb és környéke rohamos fejlődésnek indult. 1906-ban a Zárda utcában (ma
Rómer Flóris utca) már csatornáztak, majd hamarosan bevezették a vizet és a gázt
is, az utcákat esténként gázlámpák fénye világította meg. A Rózsadomb alsó része
és a Szemlőhegy néhány év alatt benépesült.
Az ide költözött családok gyermekei a Margit körútra jártak iskolába, amely azonban
egyre kevésbé volt alkalmas arra, hogy az egyre növekvő létszámot befogadja. 1908-ban,
a fővárosi iskolaépítési terv keretében egy új iskola építését határozták el.
Így épült fel az Áldás utcai iskola monumentális, ma is szép épülete. A bejárati
csarnokban van egy tábla, amely az építtető Bárczy István polgármesternek és a
tervező Zrumeczky Dezsőnek állít emléket.
A tanítás az elemi iskolában 1912−13-ban indult meg, négy fiú- és négy lányosztállyal,
233 tanulóval. A fiúosztályok az épület egyik szárnyában, a lányok a másikban
– a déli épületrészben – kaptak helyet. Egy-egy osztályban általában 30 gyerek
tanult. A Szemlőhegy utcai oldalon két pedagóguslakás is volt, a földszinten pedig
az iskolaszolga lakását helyezték el. A tízperces szünetekben az iskolaszolga
péksüteményeket árusított az éhes diákoknak.
Kezdetben a tanulók leginkább a rózsadombi villatulajdonosok gyerekei – és esetleg
a házmestergyerekek – voltak.
Az első világháború idején az iskolaépület hadikórház lett, a kórházi ágyak nyomai
sok évtizeden át látszottak a tornaterem linóleumpadlóján. A második világháború
után – addig, amíg a Tövis utcai templom meg nem épült – a rózsadombi híveknek
a tornaterem szolgált a szentmise helyéül.
A 1940-es évek második felében a népiskola általános iskolává alakult, a környék
lakossága kicserélődött, bérlakások épültek, a tanulók száma ugrásszerűen megemelkedett
(két év alatt ötven százalékkal). 1950-ben elkezdődött az iskola nyolc évfolyamos
intézménnyé alakítása: az első nyolcadik osztály 1954-ben ballagott el az iskolából,
ekkor több mint 900 tanuló koptatta már az iskolapadokat az Áldás utcában.
Az idei, századik tanév alkalmat ad arra is, hogy megemlékezzünk azokról a kiváló
pedagógusokról, akik az elmúlt 99 évben itt tanítottak. Lehetetlen a jó tanárokat
mind felsorolni, közülük csak néhányat említünk meg: Koszorús Ferencné, Gergelyi
Gyuláné, Rybár Gabriella, Damjanovich Ferencné, Várhelyi Rezsőné, Sashalmi Ferencné.
Az intézménynek a 30-as években híres volt az iskolaorvosa is: Németh Lászlónak
hívták.
TÓTH ILDIKÓ
(Székely Imre kutatásait felhasználva)
Centenáriumi programsorozat az Áldásban
Az Áldás Utcai Általános Iskola alapításának 100. évfordulóját ünneplik az idei
tanévben. Mint az Horváth Attiláné igazgató szavaiból a tanévnyitón kiderült,
az intézményben változatos rendezvényekkel készülnek a centenáriumi évre. A szakmai
munkaközösségek vállalták, hogy minden hónapban érdekes programokkal, előadásokkal,
vetélkedőkkel teszik emlékezetessé az évfordulót.
– Célunk, hogy a gyerekek új élményekkel gazdagodjanak, megismerjék az iskola
múltját, találkozzanak régi diákokkal és tanárokkal. – hangsúlyozta Tóth András
magyartanár, az ünnepi programsorozat szervezője.
– A régi tanítványokat beszélgetésekre hívjuk, és aki vállalja, a „Bemutatók
napján” ízelítőt adhat művészetéből az iskola színpadán, ahol jelenlegi tanítványaink
is fellépnek.
A száz esztendőt átölelő iskolatörténeti kiállítás a tanév folyamán, közös munkával
épül fel.
Az „Alkotó tanárok, alkotó diákok” program keretében a tanárok és diákok iskola-himnuszt
írnak, emléktárgyakat készítenek, évkönyvet és naptárat szerkesztenek. A gyerekek
az iskoláról makettet, festményt és kisfilmet készíthetnek. Tóth András hozzáfűzte:
az alkotások legjobbjait díjazzuk.
Az évforduló jegyében rajz-, fotó- és versíró pályázatot hirdetnek az iskola
épületének megörökítésére. A tanév során az osztályközösségek felelevenítik, hogy
száz évvel ezelőtt hogyan zajlott a tanítás, mit sportoltak a diákok, és feltérképezik
az akkori gyerekek táborozási, szórakozási lehetőségeit. Az elkészült pályaműveket
kiállításon mutatják be.
Tóth András főszervező elmondta még, hogy a kerek évforduló jegyében a tanév
végéig 100 gyerek részvételével kerékpáros túrát, 100 fős sakk-szimultánt és 100
fős váltófutást szerveznek, 100 matematikai fejtörőt oldanak meg, 100 népdal éneklésével
pedig a zenei kultúrát fejlesztik.
Az egész éves rendezvénysorozatot az Áldás-hét zárja 2012. május 14. és 18. között.
Ekkor hívják meg a régi tanítványokat az úgynevezett 100 éves osztálytalálkozóra,
az ünnepi tanévet pedig gálaműsor zárja a Marczibányi Téri Művelődési Központban,
ahol a pályázatok és vetélkedők legjobbjait tüntetik ki.
|
| |