Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

A sütőmester és a pékség

2013. július 30.

Faludi Ágoston pékmester 1887-ben vásárolta meg a Retek utca 4. szám alatti üres telket, amely Pfanzelt János „kávés” négyszintes sarokháza mögött egészen a budai Kör útig húzódott. Ekkor már állt másik szomszédja, Szöllőssi János klinkertéglával burkolt háza is. 

Schumy Rezső építőmester azonban ezen a húsz méter szélesre szabott földdarabon is megvalósította Faludi úr álmát, és hamarosan megnyithatta pékségét.  

Az „egyemeletes lakház” U alakot formál a két utca között, felső szintjén eredetileg hét lakás volt, a legnagyobbakhoz a két szoba mellett tágas „alvóka” is tartozott. A földszinten egy kétszoba-konyhás lakás, műhely, raktár, istálló, a sütőszoba, a kétkemencés sütőkonyha kapott helyet, a Retek utcai oldalon pedig a három, külön bejáratú bolt. Az alattuk lévő pincében tárolták a lisztet, a többi jórészt fáskamrául szolgált.

Faludi Ágoston a századfordulón már sütőmesterként szerepel a budapesti lakcímjegyzékben, és 1910-ig biztosan a pékség tulajdonosa maradt. A húszas években a Vasszécsényben született Baráth Mária bérbe vette az egyik üzletet, és kifőzdét nyitott. A fiatal Mariska itt ismerkedett meg Bognár Lajossal, aki reggelizni tért be ide: egy kávéra és süteményre. Kincses Györgyné, Juci segített neki az üzletben, illetve az összeismerkedésben. Barátnők voltak. 

 

Nem sokára a cégér is megváltozott: „Étkező és kávézó. Bognár Lajosné.” Kínáltak gulyást és pulykát is, de nem hiányzott az egypengős menü sem. A „pasteurizált” tejet gróf Károlyi Imre uradalmi tejtelepéről, Érdről hozatták. 

A világháború után a kétkemencés pékség előtt hosszú sorokban álltak az emberek, hogy kenyérhez jussanak. A szocialista ideológia viszont azt ígérte, hogy radikálisan felszámolja az örökölt egyenlőtlenségeket, ennek szellemében sorra zárták be a kisüzemeket, a Retek utcai pékséget azonban a Fővárosi Sütőipari Vállalat „vette kézbe”, felszámolására így nem került sor, igaz korszerűsítésére sem.

Egyedül az utca szintje változott, talán a metró építésekor felszínre hozott földdel töltötték fel. A lépcsők „eltűntek”, a ház alagsorában jól láthatók a talajszint alá került, befalazott ablakok. Pfanzelt János egykori kávéházának félemelete földszintté, a borozó pedig pincévé „degradálódott” a Széna tér sarkán. 

A Retek utca 4.–Margit körút 93. szám alatti pékség a privatizáció során kapott új tulajdonost, aki a helyiségek felújítása mellett új üzleti szemlélettel, de a hagyományokat megőrizve vitt életet az öreg sütöde falai közé. Ám a budai vevők egyszerűen csak Retek utcai pékség néven emlegetik a boltot, ahol ma is az 1887-ben épített kemencékben sül a kenyér. Verrasztó Gábor