Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Kerületünk hídja

2007. december 21.

Miért is nevezik sokan a Margit hidat kerületünk hídjának? Mert a Pestre utazók nagy része kerületünkön keresztül ezen a hídon közelíti meg munkahelyét. Villantsuk fel ennek a franciás eleganciával felépült hídnak a történetét néhány képben!

Reggel a 91-es, a 191-es buszon a rózsadombi lakosság, a 17-es villamoson az újlaki és az óbudai, a 4-es—6-os új kombinók, az autók, a biciklisták és a gyalogosok százai, ezrei, tízezrei mennek át naponta a hídon.

Mivel az egyetlen híd, a Lánchíd forgalma a XIX. században egyre nőtt, a főváros új híd megépítését határozta el. Sokáig tartott a vita, hol is épüljön meg először az összeköttetés: a Fővám tér körül, vagy a Lipót (ma Szent István) körút és Buda között. A határozat végül megszületett, és az 1870. X. törvénycikk elrendelte a Margit híd megépítését. A bizottság tagjai talán azért is szavaztak erre a hídra, mert a Nagykörút ekkorra már nagyjából kiépült. Az előírás szerint az összeköttetésnek a Margitsziget déli csücskét kellett megközelítenie, a Duna mindkét ágára pedig a víz sodrása miatt merőlegesen kellett állnia.

Negyvenhat pályázat érkezett be, köztük a magyarokén kívül osztrák, francia, angol, német alkotóközösségek munkái. Ezek között volt Feketeházy János és Ybl Miklós kettősének terve, a pályázatok dokumentációja a II. világháborúban — mint maga a híd is — sajnos, elpusztult. Ugyanígy a kevés fennmaradt iratból mára már az sem állapítható meg, hogy a híd első vasszerkezetét valóban Gustave Eiffel építette-e, aki többek között a Nyugati pályaudvar és Vámház körúti vásárcsarnok szerkezetét is építette.

A pályázatot Ernest Gouin francia mérnök nyerte meg, aki egy hatnyílású szimmetrikus kivitelű eklektikus építészeti elemekből álló hidat tervezett. Az építkezés 1872-ben kezdődött és 1876-ban fejeződött be. A pilléreket díszítő szobrok, amelyeket Thabard francia mester készített, stílusosan öltöztetik a híd szerkezetét. Sajnos, ma már ezekből több hiányzik. A régi hidat 1945-ig szép kivitelű, tömör vasból készült kandeláberek díszítették, a pesti és budai végeken pedig a ma már nem létező hídvámszedő házak kis épületei simultak stílusosan az építményhez. Ezeknél a kis házaknál kellett kiazetni a hídpénzt az átkelésért és a vámot az áruk átszállításáért. Széchenyi István javaslatára az adót mindenkinek meg kellett azetnie, így a nemességnek is, akkoriban természetesen még csak a Lánchídnál és az Alagútnál. Ez volt az első alkalom, hogy hazánkban a nemességet is megadóztatták. Később a hídpénz megfizettetése a többi hídra is érvényes lett. A Margit hídon ezt a célt szolgálták 1918-ig a kis épületek.

A híd eredeti faburkolatát később kőre cserélték, a régi lóvasút sínjeit a járda mellől középre helyezték át. A lóvasút pályája Pesttől a hídközépig emelkedett. A két ló vontatta szerelvényt a „nyargonc” húzta fel, aki a hídfőnél várta egy erős ló hátán a kocsik megérkezését, hogy lovát eléje fogva felhúzza azt a hídközépig. A nyargonc hivatala a villamosok bevezetésével szűnt meg.

Érdemes megemlíteni még egy hivatalos személy szerepét, a „konstábler”-ét, aki a hídfőnél lovon ülve ügyelt a rendre. A konstáblert mai szóval rendőrbiztosnak, rendőrnek mondanánk.

A híd átadása ünnepélyes keretek között történt 1876. április 30-án. Egy évvel később írta meg Arany János a Híd-avatás című gyönyörű balladáját, melynek kezdő sorai még nem is sejtetik a tragikus sorsokat:

Ma szentelé fel a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré „Szűz-Szent-Margit” nevet.

A ballada a modern társadalom megrendítő képe, az öngyilkosok különböző típusainak tömör bemutatása a híd felavatásának idején. (Az egykori hírlapok szerint abban az időben szinte járvány volt az öngyilkosság.) Arany Híd-avatását Zichy Mihály művészi rajza is felejthetetlenné teszi számunkra. (A képen láthatók a híd régi kandeláberei is.)
A Margitszigetet a híd megépítése után is még hosszú ideig csak a partokról lehetett csónakon megközelíteni. Az ív alakú hídhoz a szigeti lejáratot 1900-ban építették meg, tervezője Zsigmondy Béla volt. A híd pályahossza a szárnyhíddal együtt így 670 méter lett.
A híd forgalma egyre nőtt, szerkezete annyira meggyengült, hogy aktuálissá vált a felújítás. Az átépítést és a kiszélesítést Mihailich Győző műegyetemi tanár tervei szerint hajtották végre, és ekkor építették a villamomegállókhoz az aluljárókat és korszerűsítették a híd világítását is (1935–37).

A II. világháborúban a hidat aláaknázták a németek. 1944. november 4-én szombaton a kora délutáni órában, a csúcsforgalom idején a pesti három ívrész felrobbant, a villamosok, autók és gyalogosok a Dunába zuhantak. A Bihar nevű gőzös legénysége hetven lelket kimentett a hullámsírból, de az egykori tudósítások szerint így is mintegy hatszáz ember örökre eltűnt a Duna árjában.

1945. január 18-én fogolyként a Radetzky laktanyában voltam, amikor jött a megrázó hír, hogy a németek az összes Duna-hidat a Gellért-hegyi sziklakápolnából egy gombnyomással felrobbantották.

A hidak újjáépítése, az átkelés biztosítása a háború után hamar elkezdődött. A Margit híd pótlására először egy cölöphidat építettek a Sziget (ma Radnóti Miklós) utcától a szigeten át, onnan pedig a Lukács fürdő kertje irányában. Ehhez a gerendákat a budai házak tetőszerkezetének bontásából szállították. Az egyik alkalommal én is részt vettem az újlaki téglagyár raktárainak bontásában „kicsi robotban”. Az elkészült hidat a pesti humor rögtön Manci hídra keresztelte. Nem sokáig használhattuk a „Mancit”, 1946-ban a jeges ár elvitte.
A Margit híd megépítésénél először a berobbantott részeket kellett kiemelni a gyorsan megépített József Attila és Ady Endre úszódarukkal. A híd vasbetonszerkezettel, a Ganz-gyár tervei szerint épült újjá, és 1948. augusztus 1-jén már át is adták a forgalomnak.
Az azóta eltelt csaknem hatvan év és az egyre növekvő forgalom meggyengítette a híd szerkezetét, melyen újjáépítése óta csak a legfontosabb felújításokat végezték el. Reméljük, hogy az egyre sürgetőbb munkálatok hamarosan elkezdődnek, és a korszerű technika segítségével ismét birtokba veheti a kerület és Budapest lakossága.

Székely Imre