Mahunka Imre gyermekei

A községi bírónak is megválasztott Mahunka a családi tradíciónak megfelelően szintén asztalosnak taníttatta gyermekét. A fiatal Mahunka felszabadult tanoncként Párizsban, Londonban, majd Münchenben tanulta ki a szakma mesterfogásait, és a csaknem nyolc év alatt meglátta azt a különbséget is, ami a hazai céhes bútorkészítés és a korszerű ipari bútorgyártás között mutatkozott. Hazatérve Budapesten telepedett le, saját üzemet nyitott, de miniszteri biztosként az iparoktatásban is hasznosította külföldön szerzett tapasztalatait. Magas színvonalon előállított bútoraiért az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet kapott, és nem sokkal később a császári és királyi udvari szállító címet is elnyerte.

Mahunka egy vidéki lánnyal, Kovács Adél­lal kötött házasságot, gyermekük azonban nem született. 1902-ben a II. kerületi Kavics utca 9. szám alatt megvásároltak egy dupla telket, ahová nyári lakóházuk épült. A villát Stobbe Adolf tervezte, a földszinten úriszoba, ebédlő, szalon, háló, a bejárattól balra fürdő,  konyha,  kamra és cselédszoba volt, az alagsort a házmesterlakás, a mosókonyha és a borpince foglalta el. Télen Józsefvárosban, Rigó utcai bérházukban laktak, közel a Német utcai bútorüzemhez.

A Mahunka Imrét és feleségét ábrázoló szobor Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása

Mahunka Imre fővárosi törvényhatósági bizottsági tag hosszas betegség után 1923. szeptember 10-én hunyt el. Végrendelete szerint vagyonának több mint a felét szülőfaluja kapta katolikus templom építésére. Felesége 1930-ban a Kavics utcai nyaralót a fővárosnak adományozta szegény gyerekek részére, az épület kertjében pedig felállíttatta saját szobrukat, melyet Kisfaludi Strobl Zsigmond és Krausz Ferenc bronzöntő készített. A talapzat felirata: „Ezen gyermeküdülőt özv. Mahunka Imréné szül. Kovács Adél alapította férje csász. és kir. udv. szállító bútorgyáros v. nemzetgyűlési képviselő emlékére. A szobormű a boldog házaspárt örökíti meg s álljon példaként az utókor nemzedékének mint a példátlan szorgalom, takarékosság, becsületesség, vallásosság és hazafiság simboluma. Kedves gyermekek, legyetek vidámak, egészségesek testben és lélekben! Az Isten áldása legyen rajtatok.” A Mahunka Imre Gyermeküdülő 25 óvo­dásnak biztosított helyet.

1932 tavaszán Mahunka özvegye is meghalt, az üdülő kibővítését már nem érte meg: a főváros megbízásából Fridrich Lajos 30 ezer pengős költséggel emeletet épített a házra, nagy ebédlővel, 1 játszó-, 2 személyzeti, 1 elkülönítő, 1 háló-, 1 fürdőszobával, 2 hálóteremmel, ruhatárral, irodával és csoportos mosdóval. A 600 négyzetméteresre növelt intézetet 1936. május 27-én Horthy Miklósné avatta fel:

„A gyermeküdülő épületében Schuler tanácsnok köszöntötte a főméltóságú asszonyt, hálás szavakkal emlékezve meg arról a fáradhatatlan odaadásról és példátlan érdeklődésről, amellyel a szegénysorsú fővárosi gyermekek helyzetét kíséri. Horthy Miklósné […] megtekintette a hatalmas park közepén fekvő üdülőt, nem különben a játszóteret és a gyermekek szórakoztató, foglalkoztató helyiségeit. Az intézet jelenlegi létszámát alkotó ötven apróság, akiknek életkora 3-5 esztendő között van, ebédhez ült ezután. A kormányzó felesége is megkóstolta a kicsinyek számára készült ételeket […].

A Mahunka Imre gyermeküdülőbe a legszegényebb társadalmi néposztály egészségileg rászorult gyermekei kerülnek. A beutalandókat a kerületi hölgybizottságok válogatják ki, ha az iskolaorvosok is indokoltnak tartják az üdültetést, akkor a gyermeket négy hétre gondozásba veszi az intézet. […] Az intézet természetesen télen-nyáron egyaránt üzemben van és gondoskodás történt abban az irányban is, hogy a megfelelő bőséges és jó táplálkozáson kívül állandóan orvosi felügyelet alatt maradjanak.”

A bentlakó orvos az ellátás mellé 800 pengős tiszteletdíjat kapott évente, a vezető óvónő évi 1995 pengő fizetést. A házvezetőnő havi száz pengőért, a gondozónő, a három dajka, a mindenes havi 50 pengőért, a fűtő kilencvenért dolgozott, a mosónőnek napi öt, a napszámosnak négy pengő járt.

A gyermeküdülő 1948 után Móra Ferenc Óvoda és Nevelőotthon néven működött, 1989-ben a Csalogány utcai iskola és diákotthon óvodai részlege lett. 2010-ben dr. Máté Róbert albertfalvi pszichiáter főorvos tudomást szerzett Mahunka Imre és felesége elhanyagolt szobráról, és a főváros (tulajdonjogának megtartásával) hozzájárult, hogy a XI. kerületbe szállítsák, illetve restaurálás után ott állítsák fel. A Kavics utcai ingatlan nyolc éve üresen áll.

Verrasztó Gábor