Életmód
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Szőlőtőkék és történetek

2020. augusztus 31.

Az Orsó utca déli lejtőit – mint ahogy Buda többi hegyoldalát – hajdanán szőlő borította, és a termőterület még az 1860-as évek statisztikáiban is nőni látszott.

Különösen keresettek voltak a Sas-hegy és a Gellért-hegy borai. Az 1880-as évek végén azonban a filoxéra néhány év alatt teljesen kipusztította a tőkéket. Kovács László egy kis másfél századdal ezelőtti hangulatot csempészett vissza az 1943-ban épült Orsó utcai kilenclakásos társasház kertjébe.

Szétnézünk a kertben. Égetően süt a nap, de az égen már gyülekeznek a fekete felhők. A szőlőtőkék között áll egy öreg kajszifa, roskadozik a baracktól, virágok tarkállanak, hátul saját kút, szaletlik, ahol nagyobb társaság le tud ülni, de még kemence, sőt szauna is elfér a kertben. Az ötvenéves szőlőtőkék szépen teremnek. Kovács László 1965 óta lakik a házban feleségével, három gyermeküket itt nevelték fel. – Tavasszal ültettem fiatal tőkéket – mondja a házigazda, miközben amerre járunk, letépegeti a szőlőtőkék hónaljhajtásait. – Van itt sokféle fajta szőlő, a budai térség régi fajtája, az ellenálló Csiricsuri, Szőlőskertek királynője, Pannónia kincse, Néró, Fekete mágus, Hamburgi muskotály.

Apám gazdálkodó ember volt Kalocsa mellett, én 1964-ben Szegeden végeztem az egyetemen történelem–francia–orosz szakon. Friss diplomásként Kiskunfélegyházán tanítottam a Móra Ferenc Gimnáziumban, majd Budapestre kerültem a Külkereskedelmi Minisztérium protokollosztályára. A francia és az orosz mellett beszélek még angolul és spanyolul is.

Kovács László fél évszázados tőkék között

Közben behúzódunk a lugasba, mert leszakad az ég. Először borsónyi jég kopog mindenfelé, majd elkezd ömleni az eső. Kovács László tovább mesél. 

– Pályámat a Magyar Újságírók Országos Szövetségében, majd a Külügyminisztérium sajtóosztályán folytattam. Később a párizsi magyar nagykövetségre helyeztek sajtóattasénak, első titkári rangban. Feladatom a sajtókapcsolatok ápolása, a két ország újságírói útjainak szervezése, egyengetése volt. 1980-ban jutott el Farkas Bertalan a világűrbe, annak párizsi sajtóját is szerveztük. Ebben az időszakban magas szinten, dinamikusan épültek a magyar–francia kapcsolatok. Mikor hazajöttem, a Parlament külügyi osztályára kerültem, az Interparlamentáris Unió (IPU) magyar nemzeti csoportjának lettem a titkára. Addig is utaztam, de ezzel kinyílt előttem a nagyvilág. Parlamenti delegációkat küldtünk és fogadtunk. Az Interparlamentáris Uniót 1889-ben alapították abból a célból, hogy az országok közötti konfliktusokat a felek ne háborúval, hanem a tárgyalóasztal mellett rendezzék. Magyarország egyik alapítója volt az IPU-nak. Budapesten, a Millennium évében, 1896-ban volt IPU-konferencia, akkor még Jókai Mór volt a magyar csoport elnöke. 1989 márciusában az IPU centenáriumi konferenciáját 1936 után ismét Budapesten rendezték meg. Ekkor Szűrös Mátyás volt az Országgyűlés és az IPU Magyar Nemzeti Csoportjának elnöke, én pedig a titkára. Akkor a majdnem egyhetes budapesti konferencián itt volt többek között Jasszer Arafat palesztin elnök, az amerikaiak és a szovjetek képviselői is. 2005-ig, nyugdíjazásomig dolgoztam a Parlamentben. 2003-ban megtiszteltek, megkaptam a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét a parlamentek közötti kapcsolatok építésében játszott szerepemért.

Miközben úgy ömlik az eső, mintha dézsából öntenék, Kovács László azt is elmeséli, hogy nyugdíjba vonulása után egy napig sem volt munka nélkül.

Az utolsó munkanapomon megtudtam, hogy megalakult a Gazdapárt, melynek csatlakozásom után én írtam a külügyi programját. Indulni akartam a kalocsai körzetben a 2006-os országgyűlési választáson, de végül visszaléptem, így a politikából nem lett semmi. Viszont megalapítottuk a Kis-, Közép-, Agrárvállalkozók Szolgáltató Egyesületét (ma már Sajtkészítők Egyesületeként ismert). Ennek vagyok elnöke 2006 augusztusa óta. A másik tevékenységi köröm, hogy a sajtkészítőket képviselem a múlt évben megalakult Közép-európai Gasztronómiai és Sommelier Egyesület egyik alelnökeként.

A társasházi kertet ötven éve én ápolom, de többen is ültettek fákat, virágokat. Indultunk a Magyar Turisztikai Ügynökség és a II. Kerületi Önkormányzat Buda legszebb kertje pályázatán is. Nejem nagyon sokban segít, főleg a számítógép kezelésében. Ő tanár, szabadidejében novellákat, meséket ír, több könyve jelent meg. Három gyerekem közül Kati Brüsszelben él, az Európai Bizottságnál dolgozik komoly beosztásban. Jutka lányom Prágában lakik a férjével. Tamás fiam az én pályámat folytatja, diplomata, hét nyelven beszél felsőfokon.

Eredeti szakmám alapján foglalkozom történeti dolgokkal is. Az én szervezésemben, 2014-ben jelent meg egy tanulmánykötet Magyarzsákodi Hegedüs Sándor (1847–1906) volt kereskedelemügyi miniszterről, akinek dédunokája, Tőry Magdolna a legrégibb lakója volt ennek a háznak. 1947-ben költöztek ide, így kerültek ide dédapja történelmi kincset érő utazóládái, amelyeket jóval később a társasház pincéjében fedeztem fel. De a ház nemcsak ezért érdekes. Az ostrom idején üresen állt, ezért a dán nagykövetség ide gyűjtötte össze az árva, csavargó gyerekeket. Állítólag itt működött egy szanatórium, kórház is, a műtők az alagsorban voltak, és azt mondják dr. Pető András (1893–1967) e falak között dolgozta ki híressé vált módszerét.

Közben lecsendesül az eső.

Mindig ilyen aktív volt? – kérdezem Kovács Lászlótól. – Mondhatom, hogy igen. Most is mindennapra megvan a programom. Aktivitásban nincs hiány.

Azt mondják – vetem fel –, akinek Kovács a vezetékneve, az sikerkovács. – Elégedettnek mondhatom magamat, mind a családot, mind önmagamat tekintve. Legnagyobb sikerem az életben, hogy nagyon értékes gyerekeim, unokáim vannak, hogy 79 évesen még napi szinten bírok dolgozni, el tudom tolni a talicskát.

Az eső elállt, a sör elfogyott, újra melegen süt az Orsó utcai kertre a nyári nap.

Zsoldos Szilvia