Életmód
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

A sakk több szellemi képességet is fejleszt

2020. április 22.

Talán nem túlzás állítani, hogy a sakk az élete. 24 éves kora óta tanítja a gyerekeket különböző egyesületekben és iskolákban.

Valis János, az 1994-ben megalakult Hűvösvölgyi Sakkiskola Sport Club (HÜSI SC) elnöke szerint a sakk a legkülönbözőbb szellemi képességeket fejleszti egyszerre, a megfigyelést, az emlékezetet, a képzeletet, a gondolkodást, a térlátást, megtanít előre tervezni, és arra, hogy el tudjuk szenvedni a vereséget és el tudjuk viselni a diadalt. Az egyesület számos eredménnyel büszkélkedhet. Tagjaik száma hatvan-nyolcvan fő, közülük egyre többen II. kerületiek, Valis János 1975 óta maga is városrészünkben él. 

                 

Hatéves korom körül tanított meg apukám sakkozni, de aztán kosárlabdáztam és csak tizenhét évesen – borzasztó öregen – mentem el sakkegyesületbe, amikor tönkrement a bal térdem és váltanom kellett. Küzdő típus vagyok, és már az élvezetet nyújt, ha játszom egy másik emberrel, ha próbáljuk az agyunkat egymással szemben működtetni. Felmegy az adrenalinszint, ez tetszik. Aztán győz a jobbik. Ahogy vénülök, persze, egyre többször elvernek. Egy vesztes játszma eleinte némi bosszankodással is jár, de ezen hamar túlteszem magam, és a játék, a küzdelem okozta élvezetet keresve alig várom a következő partit. Portisch Lajos nagymester egy interjúban elmondta, a sakk elsősorban művészet. Nagyon sok szépséget lehet találni benne, vagy éppen kristálytiszta logikát, mint Robert James (Bobby) Fischer korábbi sakkvilágbajnok játszmáiban.

Hogyan lett sakkoktató?

Huszonhárom évesen, 1973-ban rádöbbentem, hogy nem én leszek a világbajnok következő kihívója, és akkor elvégeztem egy segédedzői, majd edzői tanfolyamot. Azóta tanítok gyerekeket sakkra. Akkoriban még a Fradiban sakkoztam, majd két váltást követően a Ma(t)tador SC nevű klubban tanítottam, ami a rendszerváltáskori első önálló sportegyesület lehetett. Később tizenhárman – gyerekek, szülők, én – kiváltunk és létrehoztuk 1994-ben a HÜSI SC-t, amely elég gyorsan feljutott a Budapesti III. osztályból az NB I/B-be. Sose volt elég pénzünk, néha nyertünk pályázaton, de alapvetően a tagdíjakra és a saját rendezvényeink bevételeire tudtunk csak támaszkodni. Sok korcsoportos bajnoka van az egyesületünknek, de azokat, akik magasabb szintre jutottak, elvitték a tőkeerős klubok. Egyik játékosunk, Böröcz István egy darabig komolyabb összegekkel támogatta a sportkört, és ennek köszönhetően három éven át az NB I-ben is sikerült játszanunk, a legjobb tíz csapat között. Ott azonban olyan profi a szemlélet, hogy azt mi már nem tudtuk vállalni. Idén még NB I/B-sek vagyunk, de lehet, hogy a bajnokság végén ki fogunk esni onnan. Budapest Amatőr Ifjúsági Bajnokságában a mi második csapatunk lett tavaly ősszel a bajnok. Idén tavasszal indult új verseny (hat forduló után még mindig a HÜSI SC vezet, még három forduló van hátra – ha a koronavírus engedi). De rájöttünk, hogy szerény forrásainkat érdemesebb a fiatalok tanítására, a sakkozás megszerettetésére fordítani. Nálunk hattól százhúsz éves korig lehet sakkozni, a legidősebb játékosunk jelenleg 75 éves.

Akkor már kisiskolás korban érdemes kezdeni a sakk tanulását?

Igen, feltétlenül! Kerületi iskolákban nagyon régóta jelen vagyunk, az Áldásban is tanítottam 17 éven át sakkot tantárgyként. Tíz évig dolgoztam a Magyar Sakkszövetség kötelékében, az első két évben az iskolai sakkoktatást szerveztem, a kilencvenes évek elején százharmincnál több iskolában indult be országszerte tantárgyként a sakk. Aztán a sakkszövetség ifjúsági szakfelügyelője lettem. Akkor egyértelműen a versenysport szervezése, koordinálása volt a feladatom. De a sakk nem foci, nincs benne annyi pénz, ezért aztán a személyes véleményem is nagyot változott az elmúlt évtizedek alatt. A pályám elején még úgy gondoltam, hogy amelyik gyerek ügyes, kap majd sportállást. De ma már azt mondom a gyerekeknek, hogy a szorgalmas sakkozás mellett mindenképpen tanuljanak nyelveket és szerezzenek diplomát.

Mire jó a sakk, ha valaki mégsem akar profi versenyző lenni?

A sakkozás jellemformáló, képességfejlesztő hatásai akkor is érvényesülnek, ha valakiből nem lesz nagymester. Kaptam én pályafutásom során hideget-meleget, de sok szülő hálás, hogy sakkozhatott a gyereke. Kimutatták, hogy párhuzamos osztályok közül a sakkot is tanulók átlageredménye egy-két tizeddel jobb. A szülőknek javaslom, adják be az egyesületbe a gyereküket, de elmondom, hogy viszonylag komolyan kell csinálni, mert munka nélkül nem lehet eredményt elérni az amatőr sakkban sem. Egy átlagos képességű gyerek is érhet el sikereket, de ne akarjon konkurálni azon családokkal, amelyek kiveszik a gyereket az iskolából és napi nyolc-tíz órát sakkoztatják. Sajnos, nincs garancia arra, hogy ebből meg fog tudni élni, mert nem lehet mindenki Garri Kaszparov vagy Polgár Judit.

Ma már gondolom, okostelefonon is lehet sakkozni.

Mára az informatika nagyon sokat fejlődött, és bizonyos mértékben veszélyezteti is a sakk jövőjét. Kaszparovot verte meg először egy számítógép, és a gép már jobban sakkozik, mint az emberek. Manapság, ha egy jó sakkozó játszik egy partit, azt azonnal látják a világhálón. A nagyokra sokan kíváncsiak, és a szabályok szerint a játszmát írni is kell. Ebből óriási adatbázisok vannak, a profik otthon, szabadidejükben betesznek egy állást a gépbe és akkor három napig gyötrődnek rajta.

Online is lehet sakkozni, én nem nagyon szeretem, mert tönkreteszi a személyes kapcsolatot. A sakkozás nálunk összehozza a gyerekeket, amellett, hogy tanulják is.

Most hogyan oktatnak?

Az interjú készítése óta az egyre fokozódó járvány igencsak megnehezítette a működésünket. A közösséget leginkább összetartó klubnapjainkat szüneteltetni vagyunk kénytelenek. Mind sportegyesületi edzéseinket, mind az iskolai tanfolyamainkat a személyes kapcsolatot csak némileg pótló online módon tudjuk folytatni – a kisebb csoportoknál Skype-on, a nagyobbaknál feladatok, tananyagok íméles megküldésével és a válaszok értékelésével. Nagyon várjuk a veszélyhelyzet megszűnését, hogy visszatérhessünk a korábbi gyakorlathoz.

Mert a sakk a kultúra része, és azt szoktam mondani, hogy úszni, biciklizni és sakkozni minden gyereknek meg kell tanulnia!

Zsoldos Szilvia