És hogy a gyermek számára mit jelent a szülő? Kiskorában mindent, az egész világot.
Később persze lázad ellene, harcol vele, vagy éppen követi példáját, meg akar
felelni neki, esetleg miatta köt ki felnőttkorában a pszichológus díványán. Egy
biztos: szülő és gyermek egymás számára meghatározó, nagyon fontos (ha nem a legfontosabb)
személyek.
Sajnos azonban nem minden gyermek olyan szerencsés, hogy szülei mellett cseperedhet
fel. Ezeken a gyermekeken segít a nevelőszülői hálózat. A fővárosi önkormányzat
Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálata (TEGYESZ) nevelőszülői hálózatának vezetője,
Vida Zsuzsanna elmondta: nagy szükség lenne olyan családokra, amelyek szívesen
gondoskodnának nehéz élethelyzetbe került gyermekekről.
– A nevelőszülőség nem azonos az örökbefogadással. Míg az örökbefogadó szülő
végleges biztonságot nyújtva sajátjaként fogadja be családjába a gyermeket, addig
a nevelőszülők átmeneti időre kell, hogy biztonságos otthont, elfogadást és szeretetet
nyújtsanak egy olyan gyermek számára, aki valamilyen oknál fogva nem nevelkedhet
saját családjában. Ennek lehetnek anyagi vagy pszichés okai, lehetnek a háttérben
életvezetési problémák vagy valamilyen tragédia is. A gyermekek traumatizálódott
állapotban, nem egyszer elhanyagolás vagy bántalmazás miatt kerülnek a gyermekvédelmi
szakellátás rendszerébe. Nekünk az a feladatunk, hogy olyan befogadó családot
találjunk számukra, ahol megkaphatják mindazt a gondoskodást, amely egészséges
fejlődésükhöz szükséges.
Nem nehezíti meg a befogadást, hogy ezek a gyermekek rendszeres kapcsolatot tartanak
a szüleikkel?
A nevelőszülőktől azt várjuk, hogy ne csak a gyermeket fogadják el, hanem vele
együtt a szüleit is. Nem kis feladat ez, amire a nevelőszülőket egy hatvanórás
képzéssel készítjük fel, munkájukat ezenkívül nevelőszülői tanácsadók rendszeres
látogatásaival és pszichológussal segítjük. A nevelőszülőket arra tanítjuk, hogy
addig kell egy gyermeknek segíteni, amíg az nem kerülhet vissza a saját családjába,
vagy a szülők kapcsolattartásának megszűnése miatt a végleges, örökbefogadó családba.
Ugyanakkor vannak olyan esetek is, amikor a gyermek akár nagykorúságáig a nevelőszülőnél
marad. A nevelőszülőknek olyan családi mintát kell nyújtaniuk, amely korrekciója
lehet az addigi sérült szocializációs folyamatnak.
Hányan jelentkeznek erre a szép, de nem könnyű feladatra?
Sajnos, az utóbbi években Budapesten egyre kevesebben érdeklődnek a nevelőszülőség
iránt, ez nyilván összefüggésben van az egyre nehezedő életkörülményekkel. A II.
kerületben korábban több olyan nevelőszülői családunk élt, amelyek beteg, fogyatékkal
élő gyermekeknek segítettek azzal, hogy megnyitották számukra az otthonukat. Előnyös
helyzetben vannak az itt élők: a szolgáltatások, a fejlesztő intézmények könnyebben
elérhetőek számukra, mint vidéken élő társaiknak. Fontos lenne, hogy hálózatunkat
olyan családokkal tudjuk bővíteni, amelyek – akár saját gyermekeik mellé – kisgyermekeket
tudnának befogadni. A három év alattiaknál különösen fontos, hogy ne intézményi
ellátásban, hanem családi környezetben kapják meg a szükséges gondoskodást. A
nevelt gyermekek után is igénybe vehetőek az anyasági ellátások, ahogyan a családi
pótlék is. Nehezen találunk nevelőszülőket hármas-négyes testvéreknek, és szükségünk
lenne vállalkozó szellemű roma családokra is, hogy a gyermekek identitásuknak
megfelelő nevelésben részesülhessenek.
A nevelőszülőség munkaviszonyt jelent?
Nem, éppen ezért olyan családok jelentkezését várjuk, akik megfelelő lakhatással,
biztos egzisztenciával bírnak. Természetesen a gyermekek ellátására havi rendszerességgel
nevelési díjat, illetve ellátmányt folyósítunk, és a nevelőszülőket a tevékenységükért
tiszteletdíj illeti meg.
Péter Zsuzsanna
****
Mária a II. kerületben él, gyógytestnevelő. Története, mint mondja, nem tipikus
nevelőszülői történet. Azért végezte el a nevelőszülői tanfolyamot, hogy magához
vehesse a ma már huszonnégy éves Down-szindrómás Rékát, aki állandó otthonra talált
nála. Kettejük közös élete a Csalogány utcai iskolában kezdődött, ahol értelmileg
akadályozott gyermekek tanultak, és ahol Mária tanári állást kapott.
– Réka tizenhárom éves volt, amikor megismertem, régen túl azon koron, amikor
egy gyermeknek, főleg sérültnek, esélye lehet arra, hogy családba kerüljön. Nagyon
nyílt és kedves, de igen határozott kislány benyomását keltette, így két kolléganőmmel
együtt határoztunk úgy, hogy valamelyikünk mindig hazaviszi majd. Már az első
alkalom egy nagy egymásra találás volt. Olyasmi érzés, mint ami a barátságban
vagy a szerelemben fordul elő. Szinte féltékeny lettem, ha arra gondoltam, hogy
más is lesz vele, és nagyon gyorsan elhatároztam, hogy magamhoz veszem.
Mária először örökbefogadásra gondolt, de az állami gondozott kislány szülei
– bár születése után a kislány csecsemőotthonba került – nem mondtak le róla.
Az édesanyjával soha nem találkozott, az édesapja néhányszor meglátogatta. Réka
az anyját nem is, csak apját emlegeti néha, olyankor űrhajósnak vagy motorversenyzőnek
titulálja, aki a munkája miatt van távol tőle. Apai nagyanyjával viszont rendkívül
jó a kapcsolat, a nagymama rendszeresen látogatja, támogatja őket, ajándékokkal
lepi meg az unokáját. Mária az édesapával is megismerkedett, és biztosította a
férfit arról, hogy sajátjaként szereti a lányát.
A kis családban egyenjogúság van – mondja Mária. Bár Réka (mint a downosok általában)
igen makacs, ügyesen lehet őt irányítani; elismeri, hogy a családban Mária a „főnök”.
– Rengeteg szeretetet kaptam Rékától, vele és általa gazdagabb lett az életem.
Tisztasága, nyíltszívűsége, jó értelemben vett egyszerűsége megtanított arra,
hogy őszintén és egyenesen kell a hétköznapi problémákat kezelni. Mindkettőnknek
alkalmazkodnunk kell ahhoz, hogy harmóniában éljünk egymással.
*****
Judit jól kereső férjével és két – már kamaszkorú – kedves, okos gyermekével
élt szép otthonában. Az ő helyében mások kényelmesen hátradőlve élvezték volna
a gondtalan napokat, ám ő egész életében arra törekedett, hogy felkarolja az elesetteket,
hogy segítsen a nálánál kevésbé szerencsés sorsúakon. Egy idő múlva kevésnek érezte,
hogy „csak” pénzt utaljon különböző szervezeteknek. Férjével együtt elvégezték
a nevelőszülői tanfolyamot, arra gondolva, hogy így, negyven felett is van benne
elég energia, szeretet és főleg elhivatottság ahhoz, hogy egy nehéz sorsú kisgyermekről
gondoskodjon.
– Egy két- vagy hároméves kislányt szerettem volna magunkhoz venni, ám egyszer
csak csengett a telefon, és szóltak, hogy egy négy hónapos kisfiú került krízishelyzetbe.
Kérdezték, hogy vállalom-e. Gyorsan kellett döntenem, majd gyorsan kellett beszereznem
mindent, ami egy kisbaba gondozásához elengedhetetlenül szükséges.
Peti szülei hajléktalanok. Az enyhén értelmi fogyatékos anya a csecsemőt egy
ismerősnél hagyta, aki azonban nem tudta táplálni. A legyengült, ótvaros kisgyereket
bevitte a kórházba, aki onnan Juditékhoz került.
– Leírhatatlan érzések kerítettek hatalmukba, amikor megláttam Petit. Abban a
pillanatban az enyém volt – emlékezik vissza Judit, a könnyeit törölgetve.
Azóta sokan megkérdezték tőlük, nem félnek-e, hogy a kisfiú hozott magával valamit
genetikusan. A nevelőszülők nem félnek. Úgy tartják, hogy az ember a saját és
a házastársa felmenőiről, családtagjairól sem tudhatja, hogy azok milyen betegségeket,
hajlamokat hordoznak. Az ő meggyőződésük, hogy szeretettel minden nehézség legyőzhető.
A nevelőszülőknek a vérszerinti szülővel is kapcsolatot kell tartaniuk. Igaz ugyan,
hogy időközben Peti anyja és apja lemondott a gyerekről, így Judit most már hivatalosan
is a gyámja lett, de az anyával továbbra is kapcsolatban van: ő segítette munkához,
albérlethez is. Mint mondja, nem akarja elengedni a kezét. A kisfiú is tudja,
hogy két anyukája van, hogy ki az, akinek a hasából előbújt, és ki az, aki nap
mint nap gondoskodik róla, játszik vele, szeretgeti, ölelgeti.
Peti esélytelenül indult az életbe, ma négyéves, boldog kisgyerek. A nagyok testvérükként,
a nagyszülők unokájukként szeretik, körülötte forog a világ, róla szólnak a család
hétköznapjai.
– Rengeteg élet és új öröm költözött hozzánk Peti érkezésével. Kívánom ezt a
csodálatos élményt mindenkinek, aki igazán, tiszta szívvel tud szeretni egy gyermeket.
Hiszem, hogy nem attól leszünk többek, hogy beutazzuk a fél világot, és megvásárolunk
mindenféle földi jót, hanem attól, hogy esélyt adunk valakinek az emberhez méltó
életre.
Az intézmény honlapján (www.tegyesz.hu) az érdeklődők részletes információkat találnak a nevelőszülővé válás menetéről,
a jelentkezés módjáról. Jelentkezni személyesen (cím: 1081 Alföldi utca 9–13)
vagy telefonon keresztül (telefonszám: 061-323-2900) lehet. Az érdeklődőknek Nagyné
Erdély Ildikó képzési felelőst vagy Vida Zsuzsannát, a hálózat vezetőjét kell
keresniük.
