Életmód
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Marczis műhelytitkok

2011. november 15.

A rádióból halk zene szól, beszélgetéssel keveredik. A kerámiaműhelyben agyag illata. A kemence ajtaja nyitva, óvatosan szedegetik ki belőle a forró alkotásokat. 

  Egy nagy tálcán hűlnek tovább a cserepek, szobrok, bögrék, tálkák és fali díszek. Az egyik fiú korongozik, mások színes porok között válogatnak, egy asszony halat csiszol, más agyagképet színez. Bent és kint is indián nyár, meleg színek, jó hangulat. Urbán Krisztina sürög-forog a tanítványai között. Mindenkihez van egy jó szava, apró javaslata. Nyújtózkodik, hogy elérje a szekrény legfelső polcán álló mázporral teli vödröt. Kinyitja, megmutatja a többieknek. Tanakodnak, hogy jó lesz-e. Valaki elakad, Krisztáért kiált. Ő átszalad hozzá, megnézi a készülő agyagtálat. 

 

Vannak itt profi művészek, de korongoznak a műhelyben orvosok, tanárok, nyugdíjasok, még egy gépészmérnök is. A felnőtt csoport annak idején olyan szülőkből alakult, akiknek először a gyerekük járt ide.

Littner Edina halcsiszolás közben meséli, hogy tizenéves fia és lánya szólt neki egy nap, hogy felnőtteknek is indul foglalkozás. Edina tudta, hogy itt a helye. – A gyerekeim nagyon válogatósak, kevés emberrel jönnek ki. Krisztával az első perctől – meséli.

 

A műhelyben többségben vannak a nők, de férfiak is járnak a foglalkozásokra. Lovas Ábel interneten talált rá a műhelyre. Grafikai tervező, hobbija a fotózás. Szerette volna kipróbálni magát új területeken, elsősorban a fazekasság érdekelte. – Egyszerűbb formákat már tudok korongozni – mondja. Nevetve meséli, hogy a lányok sokszor pletykálkodnak, de gyorsan hozzáteszi: mindig jó őket hallgatni.

Ábelék mellett egy fiatalos nyugdíjas asszony, Molnár Zsuzsa dolgozik. Ő korábban matematikát tanított, és népi kerámiázást tanult. Egykori diákjainak kerámiaszakkört szervezett, és sikerült elérnie, hogy iskolája vegyen egy korongot. Két éve fedezte fel a Marczit, amikor családjával a kerületbe költözött. Krisztát hamar megszerette, mert, mint fogalmaz, műhelyében mindenki szabadon garázdálkodhat, vagyis a saját örömére dolgozhat. – Ha viszont segítségre szorulunk, számíthatunk rá. Rengeteg könyve van, és egy egész számítógépes katalógusa, ezekből szemezget a tanításhoz – fejti ki Zsuzsa. Elmeséli, hogy néha bizony a tanítványok is segítenek a szakkörnek. A művelődési központ elesett egy uniós támogatástól, ezért kevesebb a pénze a műhelynek. – Úgy döntöttünk, hogy saját pénzünkből is áldozunk a hobbinkra, és közösen vettünk mázakat.

Beszélgetünk arról is, hogy már csak néhány nap, és megnyílik a kerámiaműhely első kiállítása. De (a riport idején) még sem ő, sem a többiek nem tudják, hogy milyen tárgyakat állítanak majd ki. 

Kriszta elmesélte: tanítványai utolsó pillanatig morfondírozhatnak, hogy mit állítsanak ki, ugyanis csak az a mérvadó, hogy ők mire a legbüszkébbek. Egyáltalán nem biztos, hogy mindenki a legmutatósabb művét választja majd. Kriszta alapelve egyébként, hogy nem erőltet semmit. Úgy véli, a gyerekeknek az iskolában, a felnőtteknek a munkahelyükön kell megfelelniük. – Vagyis annyi minden van az életben, amit erőltetnek. Legalább ez a hely legyen kivétel. 

Hozzáteszi, hogy akik ide jöttek, mindannyian valami nagyon jóra vágytak. Szerencsére itt sokan meg is találták. Kriszta szerint korongozni például nagyon jó, bár nem könnyű megtanulni. – Egy agyagfalat felhúzni egy forgástesten: önbizalmat ad, és nevel is. Ha korongozom, én vagyok az úr. Ha jól irányítok, valami nagyon jó születhet. Viszont ha hagyom elmenni az agyagot, felborul, és kilyukad. Óriási kitartás kell, de meg lehet tanulni – fejtegeti lelkesen. 

Kriszta szerint a műhelyben minden adott ahhoz, hogy sok barátság szülessen. – Sokszor beszélgetünk erről-arról: főzésről, orvosokról, kertészkedésről és magánügyekről. De a munka az első. Ezért, ha lehet, megszervezzük, hogy műhelyen kívül is összejöjjünk. Egyszer az egyik, máskor a másikunk otthonában, kertjében rendezünk nagy beszélgetősdit – avat be.

Kriszta mesél a családjáról is, két kamasz fiáról és férjéről, aki mindenben támogatja őt. Amikor a Marczi új műhelyét – az önkormányzat támogatásával – létrehozták, megkérték őt, hogy segítsen a tér kialakításában és a berendezésben. Mérnök férjével együtt tettek javaslatokat – az eredmény magáért beszél. Praktikus és kényelmes, legfőképpen pedig: vidám műhely született. 

NOVÁK ZSÓFI ALIZ


November 8-án 18 órakor nyílt a kerámiaműhely első kiállítása a Marczibányi Téri Művelődési Központban, az aula alatti kiállítótérben. A kiállítást Vadászy Eszter szervezte.

 

A 15 férőhelyes műhelybe kedd délután a kisebbeket, szerda délután és csütörtök délelőtt pedig a nagyobbakat várják. Egy foglalkozásra 1500 forint a belépő, az ötalkalmas bérlet ára 6000 forint.

INTERNETES CÍMEK:

http://keramia.lap.hu/

http://ceramicartsdaily.org/