Életmód
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Minden kisgyermek egy csoda

2021. január 3.

A II. Kerületi Önkormányzat tizenöt éve részesíti elismerésben a gyermekek fejlődéséért, egészségéért vagy biztonságáért kiemelkedő és példaértékű munkát végzőket.

A Gyermekekért díjat év végén szokták ünnepélyes keretek között átadni, ám idén a járvány ezt is – mint sok egyéb rendezvényt – meghiúsította, így az elismerést szűk körben adta át Őrsi Gergely polgármester az idei kitüntetettnek, a II. Kerületi Egyesített Bölcsődék korábbi vezetőjének, Kása Imrénének.

Az idén nyugdíjba vonult intézményvezetőnek két felnőtt lánya van, a nagyobbik számviteli területen dolgozik, a kisebbik részben követi hivatását pedagógusként, igaz, ő idősebb korosztállyal foglalkozik, gimnáziumban tanít.

– Megtisztelve, nagy-nagy örömmel, felemelő érzéssel vettem át a Gyermekekért díjat, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani a fenntartómnak, a kollégáimnak, a feletteseimnek, s mindenkinek, aki közvetlenül vagy közvetetten segített, támogatott a II. Kerületi Egyesített Bölcsődéknél eltöltött 37 éves munkámban, abban, hogy kiérdemelhettem e kitüntető elismerést – nyilatkozta megkeresésünkre Kása Imréné.

Hogyan gondol vissza a kerületi bölcsődékben eltöltött évekre?

Bölcsődei pályafutásom 1983-ban kezdődött gondozónőként a Pasaréti bölcsődében, majd bölcsődevezetőként előbb ugyanebben az intézményben, később, 2010-től az újonnan megnyitott hűvösvölgyi mobil építésű bölcsődében dolgoztam. Ezen hosszú időszak alatt nagyon sok kerületi kisgyermekkel, családdal kerültem kapcsolatba, előbb a mindennapos gondozó-nevelői munka kapcsán, később vezetőként a gyermekfelvételektől a bölcsődei mindennapi személyes kapcsolatokon keresztül a gyermekek óvodába meneteléig. Nagyon sok szép emléket őrzök ebből a hosszú időszakból.

Idén szeptember elsejéig ön vezette a II. Kerületi Egyesített Bölcsődéket, ami új kihívásokat is jelentett.

A magasabb vezetői munka jóval sokrétűbb, összetettebb volt, mint a korábban megtapasztalt bölcsődevezetői feladat, de nagyon sok szépséget és sikerélményt rejtegetett ez utóbbi korszak is. A feladatok egészen más jellegűek a két munkakörben, de vannak párhuzamok, olyan feladatok, ahol nagyon jó előgyakorlatot tudtam szerezni bölcsődevezetőként. Egyesített vezetőként a legfontosabb feladatomnak tartottam, hogy a hat tagintézmény a jogszabályokban foglaltak szerint működjön, mindemellett a magas szakmai színvonal megtartása és erősítése érdekében stabil hátteret biztosítsak az alapellátás és a szolgáltatás minden területén. Egy olyan hátteret, ahol a gyermekek, családok és a bölcsődében dolgozó munkatársak is a lehető legjobban érzik magukat, illetve a bölcsődék családbarát jellege is tovább tudjon erősödni. A legnagyobb öröm az volt, amikor láttam, hogy a szülők szívesen hozzák csemetéiket az intézményeinkbe és nyugodt szívvel bízzák ránk őket munkavégzésük ideje alatt. Egyesített vezetői éveim alatt nagy támaszom volt a munkámban, hogy már olyan intézményrendszert vezethettem és vihettem tovább, ahol a tagintézményekben egységes módszertani szemlélet honosodott meg, amelyet eddig elért értékként a szakdolgozók, a bölcsődevezető és szaktanácsadó kolléganőim következetesen képviseltek. A kisgyermeknevelői hivatás nagyon komoly felkészültséget kíván, így munkám során folyamatosan törekedtem arra, hogy magasan képzett szakemberek, kisgyermeknevelő pedagógusok gondozzák és neveljék a bölcsődékben a kicsiket. Nehézséget leginkább az okozott, hogy teljesen elszakadtam a bölcsődei élet mindennapjaitól, a gyermekektől, szülőktől, családoktól, a mindennapi kedves személyes kapcsolatoktól.

Mit adtak önnek a gyerekek az elmúlt hosszú évek alatt?

Röviden megfogalmazva: nagyon-nagyon sok örömet. Öröm volt látni, hogy a kisgyermekek szívesen jönnek a bölcsődébe kis társaik közé és jól érzik magukat, amíg a szüleik dolgoznak. Jó érzés volt látni, megtapasztalni, ahogy napról napra fejlődnek, cseperednek, kitágul a világuk, felfedezik a környezetüket, társkapcsolataik alakulnak ki, ahogyan egyre önállóbbakká válnak. Sok szép emlékem és példa marad meg arra, ahogy a kisgyermekek, szocializációjuk során megtanulták egymás önzetlen, természetes elfogadását, az empátiát és segítségnyújtást. Minden kisgyermek egy önálló személyiség, egyéniség, egy kis csoda.

Péter Zsuzsanna