„Balaton, Villány, Tokaj csak egy van...”

A borkereskedés előtt ücsörgő, nézelődő kiskutyája lassan Pesthidegkút egyik jelképévé válik.

A nevéből ítélve szerb kötődése is van.

Igen, édesapám szerb származású, édesanyám pedig magyar és születésem óta itt élünk kisebb megszakításokkal. Lassan már 11 éve üzemeltetem az első boltomat Pesthidegkúton és nagyon megszerettem ezt a városrészt. A személyes kapcsolatok miatt is, hiszen nagyon jó vevőim vannak. A törzsvevőimet természetesen név szerint ismerem, és vicces, hogy már a kocsik rendszámai alapján is felismerem, ki tér be a boltba. Mindenképpen bizalmi kapcsolat a mienk, amelybe beletartozik az is, hogy az általam ajánlott borokat fogyasztják, és nem feltétlenül azokat, amelyeket a nagy marketinggépezetek népszerűsítenek.

Hidegkúton lakik?

A 90-es évek elején költöztünk a Naphegyre, és nagyon szeretjük azt a környéket is, sok kedves élményem kötődik a Tabánhoz, de ezer szállal kötődöm Hidegkúthoz, és néhány éve már a II. kerületben lakom. A pesthidegkútiaknak, a legfiatalabbaktól egészen a nyugdíjas nénikig, akiket csak megismertem, életük összes bajával együtt, nagyon sokat köszönhetek, mert ők emeltek fel. Minden innen indult ki. Büszke vagyok arra, hogy külsősként befogadtak, és most már családtagként kezelnek. Itt mindenki ismer mindenkit, olyan, mint egy kis falu, de ez egy olyan falu, ahol én nagyon szívesen élek… Mostanában fedeztem fel, hogy milyen jól el lehet biciklizni innen a Hármashatár-hegy felé. Mindenkinek csak ajánlani tudom: irány a természet, nagy bringázás és utána egy jó fröccs!

 

A környéken szerintem nincs olyan ember, aki ne ismerné a kiskutyáját, aki mindig a bolt előtt nézelődik. 

A kis westie, Tito nyolc éve ül itt velem, valóban ismerik és szeretik a környékbeliek. Úgy tervezem, hogy nagy családom lesz majd – lassan időm is lesz családot alapítani. A leendő gyermekeimet is buzdítanám arra, hogy folytassák a családi vállalkozást, de ennél fontosabbnak tartom, hogy valamilyen szakmát mindenképpen kitanuljanak majd, akár az egyetem helyett is. A külföldi tapasztalat sem árt, hogy a jót, az értékeset haza tudják hozni és itthon kamatoztassák, és azért is, hogy meg tudják becsülni, hogy a hazájukban tökéletesen megértik őket, Magyarországon itthon vannak, míg külföldön mindig egy kicsit idegenek maradnak. Balaton, Villány, Tokaj csak egy van...

Hogyan alakult ki a borok iránti érdeklődése?

Eredetileg újságíróként dolgoztam, de aztán váltottam, és nem bántam meg. Azt gondolom, újságíróként nem tudnék olyan magas színvonalon teljesíteni, mint véleményem szerint jelenleg a kereskedelemben.

Ön szerint mitől működik egy bolt, egy üzlet vagy akár egy vállalkozás?

Amíg van egy emberben lendület, addig működnek a dolgai. Ha elveszik belőle a tűz, akkor mindegy, hogy valakinek ötven vagy csak egy boltja van, az már úgysem fog működni. A vevők ezt megérzik. Nem hiszek abban, hogy gyorsan, munka nélkül, hatalmas sikereket lehet elérni. Abban hiszek, hogy szépen, lassan építkezve, emberinek maradva arassuk le a munkánk gyümölcsét. 

 

Személyesen is jelen van üzleteiben?

Három üzletem van, és mindháromban sokat tartózkodom. A személyes jelenlétet nagyon fontosnak tartom, úgy gondolom, hogy minden kisléptékű kezdeményezés addig működik, amíg a tulajdonos idejének jó részét a helyszínen tölti. Amit még elengedhetetlennek tartok az az, hogy minden munkafolyamatnak részese legyek a kiszállítástól a papírmunkán át a kóstoltatásig. Emberiek próbálunk maradni, ezért emberi termelőket is keresünk, akik még azt is fel merik akár vállalni, ha egy-egy évjárat nem úgy sikerül, ahogy elképzelték. Ha például van egy gyengébb boruk, akkor vállalják, hogy nem hozzák ki.

Jut ideje arra, hogy elmenjen a termelőkhöz?

Régebben több időm volt erre. Szeretem megnézni a területet, a szőlőt, a pincét, megismerkedni a borásszal. Mostanság inkább Budapesten találkozom velük. Vannak termelők, akik ragaszkodnak hozzám, adnak a véleményemre, és kitartanak mellettem még akkor is, ha ez a szekér olykor egy kicsit lassabban megy. A nehezebb időszakokban pedig kölcsönösen segítjük egymást. 

Személyesen kóstolja a borokat és dönti el, hogy melyiket érdemes forgalmazni?

Néhány kollégám kóstolási technikája közel áll hozzám, és megbízom bennünk, ezért lassan eljutunk oda, hogy a borok 30-35%-át kóstolják ők, a többit pedig én. Naponta 30-40 bort végigkóstolni nem is olyan egyszerű, hiszen kóstolás után véleményt is kell formálni az adott borról. És mindezt nagyon felelősségteljesen, hiszen a borász figyeli a kereskedő szavait, a fogyasztó pedig ad a véleményére. Ezt csak úgy lehet, ha valakinek komoly tapasztalata van. Én csak tíz év után mertem véleményt formálni. Másrészt feladatom az is, hogy a vevői visszajelzéseket eljuttassam a borászokhoz, ha például túl testes egy-egy bor, vagy túl drága.

Hidegkúton milyen borokra van leginkább kereslet?

Az elmúlt években sokat fejlődött – nemcsak ez a terület, hanem egész Magyarország borfogyasztási kultúrája. Nagyon érdekes, hogy itt is átalakult a vásárlói kosár: tíz évvel ezelőtt hat palackból négy magyar és két külföldi fogyott. Amikor beléptünk az EU-ba, akkor ez az arány 3-3 lett, mostanra 5-1 az arány a magyar borok javára. Hidegkúton mások a vásárlói szokások is, mint például a Lipótvárosban: a lipótvárosi  lakásokban élők 1-2 üveg bort vesznek, többször, míg Hidegkúton inkább egy kartonnal vesznek, ami hosszabb időre is elegendő. 

Mi a tapasztalata – bizonyos személyiségtípusokhoz bizonyos borok passzolnak?

A hölgyek mindenképpen előnyben vannak, sokszor jobban kóstolnak, mint a férfiak. Nem lehet embertípusokra szűkíteni, hogy ki milyen bort iszik, de ha néhány mondatot tudok beszélni a vásárlóval, akkor biztosan le tudom szűkíteni a kört nemcsak az ár, de a borfajta alapján is: hogy például könnyebb, vagy testesebb, mátrai, egri vagy somlói bort ajánlanék.

Melyik a legkülönlegesebb bora?

Különlegesnek az olyan borokat tartom, amelyeket kisebb termelők nem biztos, hogy tudatosan készítettek. Készül, mondjuk, ezer palack egy adott borból, kiderül, hogy nagyon jó, és tíz nap alatt eltűnik az egész készlet a piacról. A borkészítésnél is előfordul, hogy a véletlen segít. Ezért is érdemes borkereskedésbe járni, hogy az ilyen kincseket segítsenek felfedezni, mert nem feltétlenül a címke és a reklám alapján érdemes bort választani.

Mik a jövőbeni tervei?

Idővel szeretnék nyitni egy borbárt, és még néhány üzletet Budapesten és Pest megyében. Bízom benne, sikerül…

LUDWIG DÓRA