Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Mindig a megoldást kell keresni

2020. október 20.

Pszichológusi pályafutásának évtizedei alatt rátaláltak a gyermekre vágyók, a párkapcsolati problémákkal küzdők és a pánikbetegségben szenvedők. A férfiak is elmerészkednek hozzá, sőt egyre nagyobb számban képviseltetik magukat.

 

Ő „Erzsébet, a Bem térről”, aki már Budapesten született a pécsi kereskedő Heinemann családba. Csillagjegye a Skorpió, amelynek szülöttei állítólag a legjobb segítők.

– Egyedül mi vagyunk Heinemann család az országban, dél-ausztriai evangélikus őseim az 1800-as évek közepén telepedtek le itt. Édesapám szüleinek a két háború között Pécs főterén, a Széchenyi téren volt konfekcióüzletük, amit aztán államosítottak. Édesanyám bátaszéki, mindketten Budapestre jöttek tanulni. A XIII. kerületben voltam gyerek, a Csanády utcába jártam óvodába. Később a szüleimmel a Rózsadombra kerültünk, így lettem én is II. kerületi. 17 éve egy nagyon jó társasházi közösséggel lakunk együtt, nagy kertünk van és csodálatos panorámánk a városra, a Dunára.

Hogyan került a pszichológusi pályára?

Megérzés volt, és végig kitartottam a választásom mellett. Két közgazdász gyereke vagyok, pszichológiáról nem beszéltünk otthon. A hetvenes években, harmadikos gimnazista koromban volt heti egy pszichológiaóránk, ahol a tanár kérdéseire egyedül én válaszolgattam. Odahívott magához, megkérdezte, pszichológusnak készülök-e, és adott nekem egy könyvet. Akkor ez még kapitalista tudománynak számított. Hozzá kell tenni, hogy biológiából mindig jó voltam, már általános iskolai tanárnőm versenyekre küldött, volt, amit meg is nyertem.

Az ELTE pszichológia szakát, ahová huszonnégyszeres volt a túljelentkezés, jeles diplomával végeztem el, így kerülhettem 1981-ben az MTA Pszichológiai Intézetébe motivációkutatónak. Öt év után a kispesti nevelési tanácsadóban folytattam, mert szerettem volna terápiás gyakorlatot szerezni. Ott dolgoztam a rendszerváltozásig, amikor is már lehetett magánpraxist nyitni. Először Óbudán, majd 1993-tól itt, a Vízivárosban az elsők között lett saját rendelőm. Soha nem kellett hirdetnem magam, az emberek egymásnak adták a telefonszámomat. Ehhez talán hozzájárult az is, hogy ebben az időben már bejöhettek a nyugati tudományok, és megismerkedtem a kineziológiával, amit nagyon hatékonynak találtam a pszichológiával együtt alkalmazva. A kettővel együtt sokkal gyorsabban lehet haladni a cél felé. A mai világ is ezt a hatékonyságot várja tőlem.

Az emberek problémái változtak az évtizedek alatt?

Sokkal nagyobb lett a stressz, több a pánikbeteg és a meddő házaspár.

A tömeges meddőségnek van valami különleges oka ön szerint?

A gyermekvállalás a nőtől befelé fordulást követel, hiszen a nő a befogadó, a férfi pedig a kiáradó. Ma sok munkahely kiáradást követel a nőktől is, emiatt képtelenek a befogadásra. Ez egy nagyon nagy társadalmi probléma, ami a rendszerváltozás után vált tömegessé. Akaratlanul is ez lett az egyik fő területem. Sok hozzám került házaspárhoz hat-nyolc év után sem érkezett a gyerek, az orvosok széttárták a kezüket, de elég volt néhány hónap közös munka és a nők várandósak lettek. Egyre-másra születtek a babák és egy-egy siker után még többen kerestek meg. Igazán nagy boldogság, amikor látom a megszületett gyerekeket, és feltölt a szülők hálája. Nem írtam össze a „gyerekeimet”, de már több százan vannak. A pandémia alatt is vagy hárman születtek.

A másik fő profilom a párkapcsolatok. Nagyon sokat kell a nőkkel is dolgoznom, hogy női szerepbe kerüljenek, hogy hagyják magukat vezetni, ha szükséges – mint a táncban. Mert a nőies nő mellett lesz férfias a férfi. Így aztán sok esküvőre is járunk a férjemmel, mert meghívnak azok, akikkel a párkapcsolatukért dolgoztam. Néha lepereg a szemem előtt a sok terápiás óra, és bizony van, hogy potyognak a könnyeim.

Heinemann Erzsébet büszke családjára. Képünkön Varga II. Zsolt volt válogatott vízilabdázó, Zsombor, Viktória, Viven és édesanyjuk, Tímea

A saját családjában hogyan valósította meg a munka, a család és a párkapcsolat egyensúlyát?

Teljesen tudatos volt, hogy mire Tímea lányom iskolába megy, a magam főnöke legyek. Én oszthattam be az időmet, négy órakor már ott voltam érte, és onnantól csak vele és a családdal foglalkoztam.

Azt szoktam mondani, hogy a háromlábú szék áll a legstabilabban. Az első az egészség, a második a munkahelyi siker, a harmadik a magánéleti boldogság. Akkor kiegyensúlyozott a személyiség, ha a három székláb egyforma nagy, mert akkor nem billeg a szék. Én sem tudnék munkahelyi siker nélkül élni, de ugyanúgy fontos, hogy a férjemmel, a gyerekemmel, az unokáimmal, a baráti körömmel jó legyen a kapcsolatom. A mai világban kell a munkahelyi siker a nőknek, de nem szabad 10-12 órát dolgozni, fontos lenne a részmunkaidő addig, amíg a gyerekek általános iskolások. Mikor a lányom gimnáziumba ment, már tovább rendeltem, egyetemista korában, amikor már élte az életét, még ő örült, ha hétig itt maradtam. Nem kell attól félni, hogy örökké tart a kisgyermekes lét.

A koronavírus-járvány mintha szorongást, elszigetelődést és egymás iránti bizalom helyett gyanakvást hozott volna magával.

A harmadik terület, amivel már húsz-huszonöt éve foglalkozom, az a pánikbetegség. A járvány miatt nagyon sokan lettek pánikbetegek, vagy ha nem is, kérik, hogy a helyzet okozta szorongást dolgozzuk fel. Bizonytalanná vált sok minden, főleg férfiak szoronganak amiatt, hogy elveszítik az állásukat, mert eddig viszonylagos biztonságban és jólétben éltek. A bezártság is nagyon megterhelő volt, a vírustól való félelem legalább akkora probléma, mint maga a vírus.

Ön nem szorong?

Úgy érzem, mindent megteszek, egészségesen élek, a páciensekkel megtartom az ajánlott távolságot. Felmenőim sem voltak szorongók, bár sok mindenen keresztülmentek. Nagyapám azt mondta nekünk, unokáknak, hogy tanulni kell, diplomát szerezni és akkor meg tudunk élni. És azt is hozzátette, hogy mindig a megoldást kell keresni. Emellett azért is tudok kiegyensúlyozott lenni, mert a szüleimtől stabil érzelmi alapot kaptam.

Szorgalma, memóriája legendás. Gyorsan beszél. Gyorsan is gondolkodik?

A szorgalom is a családból jön. A memóriám valószínűleg adottság, harminc év alatt sosem kevertem össze senkit. Arcokhoz, hangokhoz kötődnek az információk és azonnal beugranak. Ha tíz-tizenöt év múlva jelentkezik újból egy páciens, ritkán kérek egy-két kucsszót segítségül. De az is biztos, hogy miközben dolgozom, csak a páciensre figyelek. Az anamnézis folyamán egy óra alatt összeáll minden, mint egy mozaikkép, és a fejemben van a terápiás terv. Ez nem tanulható, erre születni kell.

Egész héten más emberek gondjaival foglalkozik. Fáradhatatlannak tűnik. Hogyan kapcsolódik ki?

Estére természetesen elfáradok, sokszor a kocsi vezeti fel magát a hegyre. Az erőt egyrészt a sok siker adja nekem, és az, hogy ügyvéd férjemmel, Gyulával nagyon jó párkapcsolatban élünk. Ő tősgyökeres II. kerületi. Fontos, hogy otthon nyugalom és béke legyen. Hogy töltődni tudjunk, hétvégente is nagyon sokszor utazunk belföldön. A természet feltölt, a zöld szín megnyugtat. Sokszor csak a közelben kirándulunk, a vitorlázórepülő-téren, a Hármashatár-hegyen, Máriaremetén vagy Pasaréten, ahol nagyon szeretem a Napraforgó utca házait. Segítek a lányomnak, Timinek is, aki közgazdász, HR-es, később elvégezte a kineziológiát, jelenleg főállású anyuka, nagyon büszke vagyok rá, mert három gyönyörű gyermeket nevel. Nyolcéves ikerlányai, Viktória és Vivien okosak, ügyesek, mint ahogy 15 hónapos kisfia, Zsombor is. Férje, Zsolt (Varga II. Zsolt – a szerk.), Kemény Dénes vízilabda-csapatának tagja volt, válogatott játékos, aki a csapattal 2003-ban Barcelonában világbajnok lett. Emellett férjem is egy másfél éves aranyos, okos kisfiú boldog nagypapája.

A magánélet boldogsága mellett az is visz előre, hogy imádom a szakmámat; nagyon szerencsés vagyok, hogy meg tudtam valósítani azt, amit 16 évesen kigondoltam magamnak.

Zsoldos Szilvia