Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

A zongora otthon sosem hallgat el!

2013. január 3.

Junior Prima Díjjal tüntették ki Medgyesi Zsoltot. A mindössze 19 éves zongorista kedvence a romantikus zene, legemlékezetesebb fellépése pedig a Müpában volt. Születése óta Hűvösvölgyben él, úgy véli, hogy a II. kerület Budapest legszebb, legnyitottabb része.

A Junior Prima díjat 30 évnél fiatalabb zenészeknek ítélik oda, engem Bogányi Gergely jelölt. Több kurzusán is részt vettem, és nagyon sok segítséget kaptam tőle, amellett, hogy ő a zenei példaképem. Amikor kiderült a jó hír, fölhívott, és azt mondta, ha most nem ülök, akkor üljek le, mert óriási dolog történt. Nagyon boldog voltam, édesapámnak újságoltam el először. Éppen dolgozott, el se akarta hinni, kétszer visszahívott utána, nagyon örült neki. Felkészítő tanárom is boldog volt, hiszen együtt értük el ezt az eredményt. Gergelyné Knapp Éva egyébként a világ egyik legjobb tanára.

Mitől jó egy zongoratanár?

Éva néni nem a koncertezés helyett választotta ezt a hivatást, hanem azért, mert mindig is tanár akart lenni. Nem az a fontos számára, hogy milyen gyorsak vagy virtuózak a tanítványai. Sokkal fontosabb az, hogy amit eljátszunk, azzal el akarjunk valamit mondani. Az összes növendéke – nem csak azok, akik zongoristának készülnek – ha leülnek játszani, akkor azzal mondani szeretnének valamit. Ez rendkívüli dolog. 

Mióta zongorázik?

Nyolcéves korom óta járok a Járdányi Pál Zeneiskolába. Bár gyerekkoromban nem szerettem gyakorolni, a zongorázás mindig örömmel töltött el. Családi örökségünkön, egy nagyon régi, fatőkés zongorán tanultam meg játszani. Édesanyám zongorázott, édesapám gitározik. Négy testvérem van, a legidősebb 21 éves, van egy 17 éves húgom, ő most külföldön tanul, és van egy 8 és egy 6 éves kistestvérem is. Mindannyian szeretik a zenét. Csak a távolabbi rokonaim között vannak zenészek, például Joó Ete zeneszerző. 

Sokat gyakorol?

Nem eleget. Mindig lehet többet! De sok más dolog van az életemben, érettségi előtt állok, szeretnék jól teljesíteni. A felvételi ennél is fontosabb, arra is készülnöm kell. Még nem tudom, hol fogok tovább tanulni. Nagyon sok jó tanár dolgozik a Zeneakadémián és külföldön is, nem lesz könnyű dönteni. Szeretnék minél több helyre eljutni, hogy a legjobbat választhassam. Jártam már Bécsben, de szeretném még meglátogatni a salzburgi és a grazi akadémiát is.

 

Nagyon nyugodt kisugárzása van. Jól sejtem, hogy nem fél a szereplésektől?

Ez alkati kérdés, szerencsére nem nagyon izgulok. De azért más a hangulata annak, ha egy kisebb teremben lépek föl, és más az, amikor 1700 ember előtt játszom. Októberben Bogányi Gergellyel négykezest adtunk elő a koncertjén, a Müpában, Magyarország első számú hangversenytermében, a legjobb zongorán, a legjobb közönség előtt. Fantasztikus, semmi máshoz nem fogható élmény volt. De emlékezetesek ausztriai és német fellépéseim is. Érdekes, hogy a németek nem tapsoltak olyan szenvedélyesen, mint az itthoniak, viszont koncert után bátrabban beszélgettek velem. 

Az Ön játékát a könnyed és virtuóz jelzőkkel szokták illetni. 

Most fiatalon ilyen a stílusom, de nem biztos, hogy ilyen is marad, sőt remélem, hogy nem! Attól függően, hogy milyen hatások érnek, kik adnak tanácsokat, milyen zenét hallgatok, változni fog, hiszen az említett dolgok mind-mind alakítanak rajtam. 

Kiket hallgat szívesen?

Szeretem a régi nagyokat. Rachmaninovnak például sok eredeti felvétele van, amelyen ő maga játszik. Életkorom miatt a romantikus zenét kedvelem, Chopin, Liszt és Schumann, mind közel állnak hozzám, de Bartókot, Beethovent és Bachot is nagyon szeretek játszani. 

Perényi Miklós csellista szerint a belső hallását kell fejleszteni a zenészeknek ahhoz, hogy kialakulhasson a saját stílusuk. Egyetért vele?

Igen, azt gondolom, az a legfontosabb, hogy az ember belül hallja a szép hangokat. Nagyon könnyű úgy érezni, hogy már tudok zongorázni, mert „mennek az ujjaim”. Az igazi munka ezután kezdődik csak. Meg kell tanulni szép hangot létrehozni, ehhez rengeteget kell gyakorolni, és elengedhetetlen hozzá a belső hallás. Nem elég beülni egy koncertre, meghallgatni egy profit és lemásolni. Az sose lesz a sajátom. 

Hol hallhatja legközelebb a közönség?

A napokban a Duna Palotában játszom egy kiállításmegnyitón, de járdányis diákokkal is sokszor koncertezünk. A Marczibányi téren már volt egy önálló zongoraestem, nemsokára ismét fellépek itt. Örülök ezeknek a „próbatételeknek”, segítségükkel rájövök, hogy miben kell még fejlődnöm. Ha szerencsés az ember, akkor jól sikerül a fellépése, de tökéletes előadás nem létezik, sőt, az esetek túlnyomó részében megközelíteni is nehéz a tökéletest.

A zenén kívül jut még ideje másra is?

Sokat ülök a zongora mellett, ezért muszáj sportolni. Barátnőmmel a Hármashatár-hegynél szoktunk futni, a reptérnél. Jól érzem magam ebben a zöld környezetben. A város szélén lakunk Hűvösvölgyben, egész más a hangulata, mint a belvárosi utcáknak. De az egész kerületet nagyon szeretem! Szerintem Budapest legszebb, legnyitottabb része. Egyre több jó hely nyílik Budán, barátaimmal kedvenc helyünk egy hidegkúti és egy pasaréti kávézó.

Novák Zsófi Aliz


Medgyesi Zsolt 1993-ban született, jelenleg a Klebelsberg Kuno Általános Iskola és Gimnázium diákja. Zenei tanulmányait a Járdányi Pál Zeneiskolában kezdte. Zenei fejlődését évek óta Eckhardt Gábor zongoraművész támogatja. Részt vett Vásáry Tamás, Baranyay László és Bogányi Gergely zongoraművészek mesterkurzusain.2007-ben és 2010-ben díjat nyert az országos zeneiskolai zongoraversenyeken, valamint Ferenczy György-díjat és Fidelio különdíjat is kapott. 2011-ben a Bécsi Nemzetközi Bartók Béla Zongoraversenyen 1. díjat kapott.