Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Pályafutásom megkoronázása volt a Budai Táncklubban eltöltött idő

2010. március 22.

Cs. Szabó Mária, a kerületünkben található legendás Budai Táncklub vezetője, március 15-én a közművelődésért végzett munkája elismeréséért Bánffy Miklós-díjat vett át Hiller István oktatási és kulturális minisztertől.

 

– Nagyon boldog vagyok – mondja meghatódottan a kitüntetett. Ezt az elismerést minden évben hat ember kaphatja, akik különösen sokat tesznek a magyar kultúráért. Csodálatos érzés közéjük tartozni. Négy évtizede vagyok ezen a pályán, és ezt soha, egy pillanatra sem bántam meg. Úgy érzem, más munkára nem is volnék alkalmas, ezt viszont mindig nagy szeretettel végeztem. 

Sikeres vezetői munkássága ellenére április elsejével átadja a stafétát. Miért?

Áprilisban leszek hatvanéves, itt az ideje, hogy átadjam a vezetői széket Puskás Judit kolleganőmnek, nívó-díjas táncpedagógusnak. Jó szívvel teszem ezt, mert tudom, hogy azon az úton fog járni, amelyen én is elindultam. De nem leszek hűtlen a táncklubhoz, négy órás munkaidőben továbbra is dolgozni fogok, segítek Juditnak, hogy mire szeptemberben indul az új évad, beletanuljon új munkakörébe. A Berczik Sári Néni Alapítvány titkáraként pedig a Berczik-versenyek szervezését az eddigiekhez hasonlóan szintén folytatom.

Az intézmény elválaszthatatlanul összeforrt Berczik Sára nevével.

Berczik Sára intézményünk egyik alapítója, közel négy évtizeden át művészeti vezetője volt, és a ma nálunk folyó mozdulat- és táncművészeti oktatás, a művészi torna, valamint a női kondicionáló torna mind az ő egyedi módszertanán alapszik. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy nincs még egy olyan intézmény, amely jogosultabb lenne az ő nevének viselésére. Ötletemet az önkormányzat is támogatja, így hamarosan Berczik Sára Budai Táncklub néven működhetünk tovább. Nagy változások előtt áll a klub. A vezetőváltás és a névváltozás mellett elindul a Berczik Műhely, ahová elsősorban táncpedagógusokat és testnevelőket várunk majd, hogy megismertessük velük a Berczik-módszert.

Milyen érzésekkel tekint vissza a Budai Táncklubban eltöltött időre?

Pályafutásom megkoronázása volt az itt eltöltött tizenkét év, ezt túlzás nélkül állítom. Volt olyan munkahelyem, ahol több ideig dolgoztam, de ilyen szeretettel sehol máshol. Egyrészt azért, mert itt minden műfajban az ország legkiválóbb oktatói tanítanak, másrészt pedig úgy éreztem, hazajövök a II. kerületbe. Itt jártam iskolába, és 1971-ben itt kezdtem dolgozni friss diplomával, mint népművelő. Nagy öröm és megtiszteltetés volt, amikor Szakall Judit, aki akkor a Marczibányi Téri Művelődési Központ igazgatója volt, hívott a táncklubba. A Budai Táncklub a hatvanas évektől legendás intézmény volt, és nekem ezt a jó hírnevet kellett megőriznem úgy, hogy közben meghalljam az idők szavát. Idén már a legdivatosabb irányzatok felé is nyitottunk: meghirdettük hip-hop tanfolyamunkat. Korábban már visszahoztuk a társastáncot, ami a hetvenes évek diszkó-kultuszában erősen háttérbe szorult. Azoknak hirdettük meg a kurzust, akiknek kimaradt az életéből a tánciskola. Ez a terület azóta is nagyon sikeres, felnőtt és ifjúsági társastánc-tanfolyamainkon mindig teltház van. A felnőtteket az a remek tánctanár, Dalotti Tibor oktatja, aki annak idején, tizenévesként maga is a Kapásban tanult táncolni. Megmaradt a művészi torna és a dzsesszbalett, ami akrobatikával kiegészülve magas színvonalú modern táncként gyakorolható kurzusainkon.

Milyen tervei vannak a nyugdíjas évekre?

Végre több időm lesz a családomra, idős édesanyámra és a három unokámra. Velük van mit bepótolni. Emellett gyakrabban hódolhatok kedvtelésemnek, a festésnek is. De amíg szükség lesz rám a táncklubban, addig jövök, hiszen nekem ez a második otthonom.

Gróf Bánffy Miklós (Kolozsvár, 1873. december 30– Budapest, 1950. június 6.): író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, a Bethlen-kormány külügyminisztere. Az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokos család tagja. 1913 és 1918 között a magyarországi állami színházak, beleértve a Magyar Operaház intendánsa volt. 1916-tól a Kisfaludy Társaság tagja. Íróként a Kisbán Miklós álnevet is használta. Az emlékére alapított Bánffy Miklós-díj a kultúra és a közművelődés érdekében hosszabb időn át, kiemelkedő munkát végzők részére adományozható állami kitüntetés.