Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Kedves Szomszéd
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Ez a filmem úgy sikerült, ahogy megálmodtam

2020. február 3.

Tóth Barnabás filmrendezővel egy budai kávézóban beszélgettünk az Oscar-jelölés apropóján. Filmje, az Akik maradtak, ugyan nem jutott be a legjobb nemzetközi film mezőnyében az öt jelölt közé, de óriási büszkeség az is, hogy beválogatták az Oscar-díjra esélyes művek szűkített tízes listájába. Ráadásul ez a csoda nem először esett meg Barnabással, hiszen tavaly a Susotázs című alkotása a legjobb élőszereplős rövidfilm kategóriában szintén bekerült az első tízbe.

 

Egy ország drukkolt a következő magyar Oscar­­nak...

Érdemes visszatekinteni, mit gondoltam egy éve, és azt kell mondanom, hogy ami történt álomszerű volt, így is, hogy végül nem került a film az ötös mezőnybe. Természetesen jólesett volna, hiszen az Oscar-díj mégiscsak a filmes szakma legnagyobb elismerése.

Látta a versenytársakat? Erős volt a mezőny?

Jó pár filmet láttam és nagyon. Voltak biztos befutók, mint az Élősködők és Pedro Almodóvar filmje. Tetszett a Nyomorultak, több jelenetnél tátva maradt a szám. (Az öt jelölt film: a lengyel Corpus Christi, az észak-macedóniai Honeyland, a francia A nyomorultak, a spanyol Fájdalom és dicsőség és a dél-koreai Élősködők – a szerk.)

Amikor belekezdett az Akik maradtak forgatásába, gondolt arra, hogy olyan filmet készítsen, ami a díjra jelölhető?

Nem, hiszen eredetileg nem is mozi-, hanem televíziós filmnek készült. Az első vetítésen merült fel először bennem a nevezés gondolata, amikor láttam, hogy milyen nagy hatással van a nézőkre. Éreztem, hogy úgy sikerült, ahogy megálmodtam, és ez ritka csoda a filmrendezők életében.

A film a holokauszt túlélőiről és az áldozatok hozzátartozóiról szól. Azt nyilatkozta, hogy a téma sokáig előnyt élvezett az Oscaron, de ma már nem.

Rengeteg hasonló témájú filmet látott a zsűri, nagyon nehéz újat mondani, szinte hátrány ilyen témával nevezni. De a film nem a történelmi tragédiáról szól, hanem arról, hogy egy trauma hogyan hat ránk és abból hogyan lehet kilábalni.

A forgatókönyv F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című művéből készült. Mi fogta meg benne?

Az, hogy ez egy szép szeretettörténet a gyógyulásról. 1948-ban kezdődik, három évvel a borzalmak után. Két traumatizált ember a főszereplő – egy középkorú orvos és egy tinédzser lány –, aki elvesztette a legszeretettebb családtagjait. Az élet összesodorja őket, és meglátnak egymásban valamit. Ugyanaz hiányzott nekik: vágynak a törődésre és lassan begyógyítják egymás sebeit. Újra érző, cselekvő, szerető emberek lesznek. A legtöbb visszaemlékezés a bűnösöket, a kínzásokat mutatja be, ritkán esik szó a folytatásról és a reményről. Ez egy pozitív mese.

Van családi vonatkozása a filmnek?

Tudtommal nincs. De sorozatgyilkosnak sem kell lenni ahhoz, hogy egy jó thrillert csináljon valaki. Forgathatok hiteles történetet a gyógyulásról akkor is, ha nem vagyok érintett sem a holokausztban, sem a kommunizmusban, amelynek az árnya szintén megjelenik a filmben. A rokonaim baloldali emberek voltak, a rendszer kiszolgálói. Nekem ezzel kellett szembenéznem, bár azt gondolom, ez nem az én felelősségem. Nem a traumáimból rendeztem filmet. Empátia és kíváncsiság kellett hozzá. Elég egy jó könyv, aminek a világa magába szippantja az embert.

Milyen művek hatottak önre?

Például Nyáry Krisztián Igaz hősökről című, illetve Hanna Krall Egy lépéssel az Úristen előtt című könyve. Utóbbi a varsói gettólázadásról szól, azért olvastam el, mert Klára nem táborból jött vissza, mint az orvos, hanem egy budapesti gettóban élt. Tudni akartam, mit élhetett át. Az operatőrnek, Marosi Gábornak pedig a Phantom Thread című amerikai filmet vittem mintául, ami szintén 1948-ban játszódik, csak Angliában.

Muszáj volt mintát mutatni?

A képről nagyon nehéz hosszasan beszélni, ahogy az illatokról és a színekről is. Miután megnézte, pontosan tudta, milyen világot szeretnék, és életre is keltette, mert fantasztikus szakember. Mindezt úgy, hogy a film tizedannyi pénzből és tizedannyi idő alatt készült, mint az amerikai.

Női főszereplője, Szőke Abigél (Klára) mindössze 19 éves volt, amikor forgatni kezdtek. Mit tudott ő erről a korról?

Tanulta már, hiszen abban az évben érettségizett. De sokat meséltem neki róla és elmentünk együtt a Terror Házába.

Friss hír, hogy Abigél felkerült a Variety magazin tíz figyelemre méltó tehetséges európai filmest bemutató idei listájára. Öröm.

A filmben Klára testesíti meg az erőt. Miért nem Aldo, aki már érett felnőtt?

Sokáig féltem a női karakterektől, de utóbbi alkotásaimban egyre nagyobb szerepet kaptak. Ha egy párosról szól a mese, klasszikus felállás, hogy az egyik legyen csöndesebb, a másik energikusabb. Az Újratervezésben is a feleség, Pogány Judit az erősebb karakter. Az Akik maradtak orvosa, akit Hajduk Károly alakít, a szememben egy lovag. A filmben nem derül ki, de a könyvből tudható az előélete. A felesége volt a bohóc, az energia. Aldo visszafogott volt mindig, és pláne zárkózottá vált, miután elvesztette a párját és két gyerekét. Majd jön ez a kis Klára, aki dühös, támad és szúr, mert ő így küzd. Legelső találkozásukon kiderül, hogy összeillenek.

Mit gondol az idősebb férfi és a fiatal lány plátói kapcsolatáról? Miért nem teljesülhetett be?

Mert Aldo nem engedte. Klára mindenét odaadta volna. A kapcsolatuk nem „csak” szerelem, sokkal több annál. Lélektestvérek, egymás pszichiáterei. Aldo úgy távolítja el magától a lányt, hogy az egyik páciensével kezd randevúzni. Biztosítja ezzel, hogy Klára független nő legyen, teljes élete lehessen. Lemond a szerelméről, a terapeutájáról, mindenéről. Így a film önfeláldozás-történet is. Egy szép nő és egy egészséges férfi akár össze is jöhetett volna. De Aldo nem esik el, és én szeretem, hogy ő a maga helyén egy hős. Szeretek szobrot állítani, olyanról mesélni, aki megérdemli, hogy a néző másfél órán keresztül figyeljen rá.

Aldo meggyógyul?

Élhetővé tette az élhetetlen életét, de nem boldoggá. Lesz egy társa, tehát nem marad egyedül, de az én olvasatomban egy másik életben Klára lett volna számára az igazi.

Hogy áll a pszichológiához?

Érdekel, de pszichológusnál nem jártam még. Amerikában mindenkinek van és sok barátomról is megtudtam, hogy jár. Én csak naplót írok. A feleségem szerint az ugyanaz. Egy biztos, elmesélem, amit érzek. Engem az írás és a filmezés gyógyít.

Józan ember?

Néha túlságosan is. Nem hiszek abban, hogy az alkotáshoz szenvedélybetegnek kell lenni. Gyanúsan kiegyensúlyozott az életem, három gyermeket nevelünk a feleségemmel. Egy ideje a Kolosy tér közelében lévő irodámban lakunk, mert lakásfelújításban vagyunk, de nemsokára költözünk.

Hogyan csöppent bele a színház és a film világába?

Örökmozgó és vicceskedő gyerek voltam, a nyolcvanas években a nagymamám vitt el a Harlekin Színházba. Felléptem színházakban, filmeztem. Összeismerkedtem más gyerekszínészekkel, a javaslatukra kerültem tizenhárom évesen Földessy Margit színjáték stúdiójába, ami ma a Marczibányi Téri Művelődési Központban működik. A Momentán Társulat improszínháza is „Margit-utánérzés”, az alapítói – köztük én is – mind margitosok.

Mit tanult tőle?

Meghatározta a pályafutásomat, ő nyitotta fel a szemem művészi szempontból. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, mindenben támogat, az Akik maradtak is tele van margitossal, Szőke Abigél is járt hozzá. Én tőle kerültem később az egyetemre. A színészszakkal hiába próbálkoztam, így közgazdász, producer és filmrendező diplomám van, de nem a papír számít.

Nem hullott az ölébe a rendezés.

Addig ficeregtem, küzdöttem, hogy sikerült filmrendezővé válnom. Kisfilmekkel indítottam, aztán jött egy nagy film, ami nem aratott igazi sikert, akkor jöttek újabb kisfilmek, és a második nagyfilmem az Akik maradtak. Húsz év, de nem bánom, mert összeért bennem sok minden, megfontoltabb lettem. A filmjeim leginkább képileg változtak. Régen csak sztoriban és színészekben gondolkoztam, ma már nem akarom megúszni a képi világot.

Miről forgatna legközelebb?

Motoszkál bennem több téma, például középkori boszorkányokról, de egy londoni magyar családról is van egy keserédes filmtervem.

Az Oscar közelébe jutni nagy dolog, sokan megismerték a nevét. A filmjét eddig több mint 30 ezren látták a hazai mozikban. Nyíltak ki új kapuk?

Nagyobb a figyelem, voltak találkozóim Los Angelesben, de nincsenek illúzióim. Hasonló helyzetben lévő rendezőktől tudom, hogy az érdeklődés még kevés, több kölcsönös rábólintás kell ahhoz, hogy szülessen is valami belőle. Nem vagyok még tűzközelben, de a filmemre felfigyeltek, és ez nagy elismerés.

A Momentán Társulattal eljátszotta már az Oscar-gálás improvizációs estjükön, hogy milyen a szobrot átvenni?

El, de a tavalyi előadáson nem nyertem meg a díjat. Idén február közepén lesz ilyen estünk, remélem, akkor azért kapok majd egy szobrot!

NZSA

Oscar-díjas magyar filmek

A legjobb nemzetközi film kategóriájában 1956 óta ad át Oscar-díjat az amerikai filmakadémia. Eddig két magyar film, Szabó István Mephisto és Nemes Jeles László Saul fia című alkotása nyert ebben a kategóriában.