A síelés és a szánkózás a XX. század elején egyre kedveltebb téli időtöltéssé vált, sportolásra alkalmas hómennyiség esetén számos közterületen hatóságilag is engedélyezték a budai oldalon a szánkózást.

Régi újságokat böngészve nagyszerű forrásokra bukkanhat az ember. Ezeknek az írásoknak nemcsak azért van jelentősége, mert a régi korok embereinek életét ismerhetjük meg, hanem, mert nagyon sokat elmondanak az egykori hétköznapokról.

A Margit körút és a Rómer Flóris utca határolta saroktelken épülő iroda- és lakóházépítéshez kapcsolódó régészeti feltárás során érdekes leletek kerültek elő a budai talajból.

Melczer Károly (1879–1965) építész napjainkra annyira feledésbe merült, hogy szinte ismeretlen a neve és a munkássága.

– avagy a rejtélyes Szépvölgyi úti parkolók nyomában. Ha a Szépvölgyi úton a Fenyőgyöngye után továbbhaladunk, jobbról egy ideig még takaros házak és kertek kísérnek.

A Fő utca 70–78. épületkomplexum – itt volt a katonai ügyészség és bíróság, a politikai nyomozó főosztály, valamint a körzeti börtön – félelmes színhely volt 1956 előtt és után egyaránt.  

Az egészségi és anyagi szempontból rászoruló, nehéz sorsú gyermekeknek rendszeresen és nagy körültekintéssel szervezett nyári üdüléseket a Székesfőváros a két világháború között.

Unokatestvéremék nyári lakása a Pusztaszeri úton volt. Az ötvenes-hatvanas évek vakációinak jó részét ott töltöttem. Rossz időben a házban sakk és gombfoci, jó időben a kertben pingpong és gyümölcsdézsmálás.

A járványhelyzet ráirányította a figyelmet a zöldterületekre, különösen azokra, amelyek könnyen elérhetőek, mégsem tömegek által látogatott helyek.

A Margit körút 40. kapuja mellett, a Horvát utcától néhány lépésre 44 éve őrzi egy tábla Sztrókay Kálmán emlékét. Az emlékeim messzebbre nyúlnak. Gyermekkoromban sok időt töltöttem ebben a házban nagymamám testvéreinél.