Wippner Mihály pesthidegkúti vendéglős, a Gasthaus zum Einsiedler (A Remetéhez) vendéglő és kávéház tulajdonosa volt a századfordulótól haláláig, 1930-ig.

A Pasaréti téren a templom előtti kis parkban van egy szép faragott kő: arra emlékeztet, hogy a ferences templomot 1934-ben szentelték fel. De ha jobban megfigyeljük, valójában ez a mű egy másik emlékkő tetején áll: a reggeli forgalomban araszolva talán ezen a hátsó feliraton is megakadt már a szemünk.

A Mechwart liget gyönyörű parkját szinte mindenki ismeri, sokan megfordulnak benne, még az éjjel-nappal járó körúti villamosról is látszik. 

Korok, nemzedékek számára 1848. március 15. mindig a szabadságról, a szabadság szeretetéről és évtizedeken át a szabadság vágyáról szólt. 

Egy-egy település múltja, jelene és gyakran jövője is kiolvasható, amikor a temetőjében sétálunk. Az elhagyatott temetők, a gondozatlan sírok hanyatlásról, a méltóan folytatott kegyeleti szokások élő településről tudósítanak.

Kivételes élményben volt része azoknak, aki a Mátyás-emlékév alkalmából a részt vettek az épületbejáráson. 

Magyarországot 1942. szeptember 4-én érte először orosz bombatámadás, miközben a légvédelmi figyelő- és jelentőszolgálat teljes csődöt mondott, a légiriadót is csak az első robbanások után rendelték el.

 Mátyás királynak, ahogy azt júniusi számunkban olvashatták, csodálatos, fallal kerített vadaskertje volt Budán, kerületünkben. A vadászterülethez egyúttal vadászház, mi több, vadászkastély is dukált: most ennek eredünk nyomába.

Százhatvanhárom esztendeig állt a mostani Margit körút 29. szám alatt a "Czibulka-ház". Az épület bontását minden valamirevaló fővárosi napilap elsiratta.  

Kőrössy Albert Kálmán műépítész, mint Lechner Ödön tanítványa, kezdeti neobarokk stílusát elhagyva a magyaros szecesszió egyik jeles képviselőjévé vált. A Török utca 8. szám alatti bérházat Bíró Gyula építőmesternek tervezte, aki több épületét is kivitelezte.