Az 1846-os esztendőben Buda szabad királyi főváros választópolgársága hat díszpolgári kitüntetésre tett javaslatot a tanácsnak, amit az el is fogadott.  Az év első felének kitüntetettjéről, Külkey Henrikről keveset tudunk.

Tavaly júniusban alakult meg a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. A MaNDA egyik telephelye a második kerületben, a Budakeszi úton, másik telephelye az Erzsébet körúton található. Ez utóbbi a közkedvelt Örökmozgó Filmmúzeum.

A Nagykovácsihoz tartozó Adyliget kertvárost 1950. január 1-jén Nagy-Budapesthez csatolták. Így lett a község legkeletibb csücske a második kerület legnyugatibb nyúlványa.

 A fotón az úttörővasút szép új állomását látjuk a Ságvári-ligetben. Az állomást a 90-es évek elején Szépjuhásznéra nevezték át – a név a közelben álló, egykori fogadóra utal. 

1918 októberében győzött az őszirózsás forradalom, a fővárosban megalakult Magyar Nemzeti Tanács példáját követve országszerte sorra alakultak a helyi nemzeti tanácsok. Az idő és a történelem kereke azonban Pesthidegkúton lassabban forgott.

Kovács László az épület egyik legrégebbi lakója, ismeri összes szomszédját, műveli a közös kertet, rendet tart a társasház körül. Tavaly télen nekifogott, hogy kitakarítsa a pincét, de lassan haladt, mivel a lakásból kellett hordania a vizet. A pincében volt egy rossz falikút, úgy döntött, ideje megjavíttatni. A kút csöve szomszédja pincéjébe vezetett. Elkérte az idős nénitől a kulcsokat. 

150 éve született Sebők Zsigmond meseíró Párkányban, 1861. szeptember 22-én. Hírlapíróként kereste a kenyerét, de már fiatalon elkezdett a gyermekirodalommal is foglalkozni.

 Mindössze 22 évet élt Füzéki István (1934–1956), aki a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán végzett könyvtár szakon. 

A Kulturális Örökség Napjai keretében a II. kerületért emlékérmes Nyék-Kurucles Egyesület a Manréza épületét és parkját mutatta be nagy érdeklődés mellett. A jezsuita rend egykor nagyhírű lelkigyakorlatos központja a Labanc út végén állt.

 Buda és a környező települések erdői mindig is nagy értéket képviseltek a birtokosaik számára, de inkább a vadászat, mint a fakitermelés szempontjából.