Teljes odaadással a legkisebb színpadon is

 Márciusban a Marczibányi Téri Művelődési Központ tűzi műsorra Szűcs Nelli Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész önálló estjét. A művésszel családjáról, színházi műhelyekről, rituálékról, intrikákról és az univerzumról beszélgettünk.

 Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója minden művészének felajánlotta, hogy csinálhat önálló estet. Amikor egy Molnár Ferenc-darabot próbált, kezébe került az író második feleségének, Fedák Sárinak a naplója. Azt mondta nekem: – Ez te vagy!

Külső hasonlóság is felfedezhető…

Nem gondoltam erre, de mondták mások is. Csak mesélni akartam egy fantasztikus egyéniségről, aki élete során megjárta a mennyet és a poklot. Először azzal vádolták, hogy kommunista, majd azzal, hogy fasiszta. Az előadás emléket állít mindazoknak, akik úgy haltak meg, mint ő, bélyeggel a homlokukon. De visszatérve a hasonlóságra: Sári Beregszász szülötte, ott látott először színházat, ahol ma a helyi teátrum működik, ahol az én pályám is indult. Erre mondom, hogy nincsenek véletlenek. A munka során többször is éreztem – például, amikor ajándékba kaptam Sári dedikált naplóját, és akkor is, amikor egy ismerősöm megszerezte rég elveszett kottáját –, hogy segít az Univerzum, mellettem áll a Jóisten.

Fotó: Soós Dániel

Részt vett a rendezésben és a díszlettervezésben is. Most először?

A kijevi egyetemen tanultam, majd Beregszászon váltam igazán színésszé. Mindkét műhelyben együttgondolkoztunk a rendezővel, együtt építettünk díszletet, együtt szereztünk kelléket, jelmezt, minden együtt csináltunk. Így szocializálódtam, nagyon hálás vagyok ezért. A szakmát másképp is meg lehet tanulni, de a mi utunk ez volt, én szerettem. És jó volt újra így dolgoznom. Nem egyszerű felolvasóest, hanem előadás született. Beleadtam szívemet-lelkemet, fejest ugrottam Fedák Sári életébe, díszletet terveztem, olyat, ami könnyen utaztatható. Sok helyen felléptem már vele: Beregszászon, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, Szentendrén, Esztergomban, Debrecenben. Nagyon örülök, hogy a második kerületiek nemsokára újra láthatják. Fedák Sárinak több budai lakása is volt, férjével nyaralót is bérelt itt.

 

Van különbség a határon túli, a budapesti, vagy a vidéki közönség között?

Nem lehet összehasonlítani. Teljes odaadással játszom a legkisebb és a legnagyobb színpadon is, nagyvárosban vagy faluban is. Ha nem így tennék, nem tudnék a tükörbe nézni. Az előadás csak akkor „történik meg”, ha így dolgozom, és a néző partner ebben.

A színházhoz, a színészekhez mindig kapcsolódtak babonák. Fedák életében például ilyen volt, hogyha egy operett bemutatója után egy héttel valamelyik slágert az utcán már a suszterinas énekelte, akkor az száz előadást jelentett a darabnak. 1916-ban a Mágnás Miska volt a legnépszerűbb operett – a női főszerepet Fedák játszotta –, és elterjedt a hír, hogy a bemutató előtt a Hopsza Sári című dalt fütyülte Rátkai Márton színész suszterének inasa. Végül több mint kétszázszor játszották. Önnek van olyan babonája, amit segítségül hív fellépés előtt?

Minden előadáshoz tartozik egy titkos rituálém, amit el kell, hogy végezzek. Ezeket hadd fedje homály, de szívesen mesélek arról, hogyan készülök a fellépéseimre. Az egyik szokásom például az, hogy egyedül kellékezem magam. A Nemzetiben öt zseniális kellékes is a rendelkezésünkre áll, de nekem az a megnyugtató, ha saját kezűleg teszem a helyére a darabban szereplő tárgyakat. Ezzel lelkileg is készülök az előadásra. Aznap, amikor játszom, már otthon elkezdem mormolni a szöveget teregetés és főzés közben. Az öltözőben pedig még egyszer „lejárom”. Ez mind kell a biztonságomhoz.

Honthy Hanna állítólag a minisztériumig elment azért, hogy megakadályozza Fedák Sári visszatérését a színpadra. Ma is vannak intrikák? Önt érte már támadás?

Természetes, hogy egy közösségben vannak viták. Persze, amit Honthy Hanna tett, az már gonoszság. Ha jogosan kapok bírálatot, bocsánatot tudok kérni, bármennyire nehéz. Ha pedig érdemtelenül bántanak, akkor emelt fejjel továbbmegyek, az idő végül engem igazol. Butaságnak tartom belegabalyodni. Ha túléltem, erősebb lettem.

Igaz, hogy férjével, Trill Zsolt színművésszel együtt hozta rendbe Fedák Sári sírját?

Igen, és rendszeresen kijárok oda azóta is. Két éve, Sári halálának napján, május 5-én fel­ül­tünk a motorra és kimentünk a Farkasréti temetőbe. Nem találtuk a sírt. Arra gondoltam, „Sári, súgd már meg, hol vagy!”, és akkor egy padon ülő hölgy megkérdezte, segíthet-e. Mikor kiderült, mi járatban vagyunk, azt mondta, milyen szép, hogy művészek keresik egy régi kor színészét. Kérdeztük, honnan tudja, hogy művészek vagyunk? Hát látott minket a Nemzetiben. Az otthoniak messze vannak, édesanyám egy éve hunyt el, hozzá ritkán jutok el, de amikor a temetőben vagyok, olyan, mintha az ő sírjánál lennék és a rokonaimra is gondolok.

Hiányzik Beregszász?

Négy éve élünk Budapesten, előtte hét évig Debrecenben laktunk. Persze, vágyik vissza az ember, édesapám és a nővérem is ott él, ha van időnk, akkor egy-egy hétvégére hazautazunk. Néha többet állunk a határon, mint amennyit úton vagyunk. Amikor viszont otthon vagyok, olyan, mintha a gyökereimre vitaminos vizet öntenének, és a gyümölcsfa azután jobban növekszik. A gyerekeim már itt nőnek fel. Van egy kis kertünk, sok munka van vele, de szeretem, ott tudok kikapcsolni.

Előadásfotók: Eöri Szabó Zsolt

Sok előadásban együtt szerepel a férjével. A közös munka okoz otthon feszültséget?

Ha nem értünk egyet, vitázunk, de nem egymás ellen, hanem az előadás sikeréért harcolunk. Nyíltan beszélünk, úgy tudjuk építeni a dolgainkat. Mindkettőnknek fontos, hogy nézőként is eljussunk színházba. Egy időben úgy éreztem, valami baj van velem, mert bármit láttunk, valahogy nem érintett meg ott, belül. Akkor jöttem rá, hogy nincs baj, amikor Moszkvában láttam néhány előadást, az egyik darabban egyszerre öt zseniális művész is játszott. Nem irigy, hanem boldog voltam. Úgy éreztem, most elkezdhetem magamat újraépíteni, hogy olyan „gazdag” legyek, mint ők. De sokat kaptam más kollégáktól: színészektől, rendezőktől is. Nagyon szeretem azokat, akiknek jó a humorérzékük. Tanultam Törőcsik Maritól, Cserhalmi Györgytől, Béres Ilonától is, és nagyon szeretek a Nemzetiben Nagy Marival játszani. 23 év alatt sok rendezőt megismertem, az egyik legkedvesebb számomra Viktor Rizsakov, aki a Részegekben rendezett legutóbb, de nagyon sikeres a Fodrásznő című darab is, amit hét éve játszunk. Új utakat tudott nyitni nekem, persze ehhez szükség volt arra az erős fundamentumra, amit Vidnyánszky Attila tett alám. Ezen állva tudom befogadni az új dolgokat. Attila a mesterem, ha bizonyítani akarok, akkor neki szeretnék mindig.

Készül új bemutatóra?

Három bemutatóm volt, az említett Részegek, A krokodilus című Dosztojevszkij-darabban Valerij Fokin rendezett, és a III. Richárdban játszom ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében. A következő munkám az Erkel Színházban lesz, Szinetár Miklós volt főiskolai tanárom A cigánybárót rendezi, és írt bele egy prózai szerepet. Mária Teréziát játszom majd, március végén lesz a bemutató.

Novák Zsófi Aliz