Ajánló
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

„Egy embernek is szívből muzsikálunk”

2018. október 20.

Kiss Tibi Vastag Gáborral amerikai turnéja után a Marczibányi Téri Művelődési Központban varázsolta el a közönséget.

 

A Quimbyt nem kell bemutatni a könnyű és alternatív rockzene szerelmeseinek, hiszen 27 éve generációk kedvence. A zenekar tagjai kisebb formációkban is fellépnek, Kiss Tibi Vastag Gáborral (Vastikával) alapította az Aranyakkordot, amely amerikai turnéja után a Marczibányi Téri Művelődési Központban varázsolta el a közönséget. Stúdiójukban beszélgettünk a dalok születéséről, a negyvenes éveikben járó zenészek új üzeneteiről, Kiss Tibi pedig mesélt kerületi kötődéseiről is.

 

Vastag Gábor: – Mi járunk be legtöbbet a munkahelyünkre, a stúdióba, gyakran találkozunk a cigarettaszünetekben. Amikor Tibi ideül a kanapéra egy gitárral, csatlakozom és zenélni kezdünk. 

Kiss Tibi: – Az Aranyakkord a spontán kreativitás terméke, kana­pés dalaink Vastikával.

Unplugged?

K. T.: Elég sok effektet használunk, úgy hívjuk, hogy pszichedelik akusztik, sok happeningszerű dallal, színházi hangulattal, volt olyan koncertünk, amin táncosok is voltak. Tíz-húsz dalunk van, de mindig jönnek újabbak. Ez egy dalkeltető. Most van kialakulóban, hogy kezeljük. Jönnek a felkérések, vannak bulik, és zeneileg kezd összeállni. Segéd-motorkerékpár a nagyobb projektek mellett. 

Nemrég jöttek meg Amerikából. A Quimby indulásakor is turistáskodtak kint. Volt déjá vu érzése? 

K. T.: Most koncertezni mentünk, kint élő magyaroknak játszottunk. Amikor Varga Líviusszal (a Quimby ütőhangszeresével – a szerk.) jártunk ott, fiatalok voltunk, dolgozgattunk nézelődtünk, ízlelgettük a hangulatot. Sose voltunk Amerika-mániások, ezek mindig kalandok, esetleg tanulmányutak voltak.

V. G.: Esténként ötven-hetven ember hallgatott minket klubokban, közösségi házakban, és egy kertben is felléptünk. Utóbbinál hiába szóltak előre a házigazdák a szomszédoknak, végül valaki csak kihívta a rendőröket (nevet).

K. T.: Vittünk nekik egy kis Magyarországot. De nem volt minden zökkenőmentes, néha még az áramért is meg kellett küzdeni. Ott született a 69 Dollar Guitar Amp, és már íródik a Chaos Amigos. Ültünk menő aranyketreces magánstrandon és aludtunk East Village-i alagsorban. Utaztunk félsivatagokon keresztül 10-12 órát, autót béreltünk, erősítőket pakoltunk repülőre. Volt ránk igény. Édes, amikor beülnek kisestélyiben, és úgy mennek el, hogy ilyet legutoljára Cseh Tamás-esten éreztek. 

Tömegeknek játszott a Quimbyvel. Nem ciki kisebb formációval, jóval kisebb közönségnek előadni?

K. T.: Dehogyis. Ha egy embernek játszunk egy reptéren – annál kevesebb közönség nincsen –, azt is szívből csináljuk, mert szeretünk muzsikálni. Óriási hangulat mindegyik, a füstölgő, dübörgő zenekar, de az is, amikor két hangszerrel kell varázsolni. Csak az a különbség, hogy kisebb a játszótér. Utóbbi fejleszt is. Ha utána hozzányúlok az elektromos gitárhoz, szalad az ujjam. 

Az Üzenet nincs Quimby-dal után megszületett az Üzenet van. Mi az?

K. T.: Nem egy üzenet van, az út porából szedjük fel őket, arra megyünk amerre laknak, ránk ragadnak és visszük őket tovább. 

Ki írja a zenét és ki a szöveget? 

V. G.: Majdnem egyszerre születnek a dolgok, szöveg és zene együtt rántódik ki, egyik hat a másikra. Tapadóan őszintén működik. De a dalszövegek javát Tibi írja.

K. T.: Vastikából is jön! Ha leteszek két-három akkordot egymás után, mondok rá egy mondatot. Ha van egy mondatom, játszom alá valamit. Van, ami elhamvad cserjekorában és olyan is van, amiből lesz egy hetvenéves, nagy törzsű fa. A magokat folyamatosan szórogatjuk.

Biztonságosabb világ ez, mint a Quimby-daloké volt…

V. G.: Nem biztos, hogy lázadni akarunk már.

K. T.: Negyvenesként alapítottuk, ez ilyen korszak. Mivel egy átlag blueskarrier hatvan fölött kezdődik, még jók vagyunk. A dalszerű gondolatok foglalkoztatnak most. Egyébként nagyon sűrű az élet, állandóan óriás megvalósításban vagyunk! Rengeteg terv és ötlet, aztán nézegetjük a zsebeinket. 

Egy kertépítész szerint az is siker, ha a fele megvalósul annak, amit az elején megtervezett.

K. T.: Az igazi művészet folyamatban alakul. 

V. G.: Mindig hagyjuk, hogy hasson ránk a pillanat hangulata.

K. T.: Nem görcsölünk rá a dolgokra. Vannak azért nehéz időszakok, de nekimegyünk, nem sajnálkozunk, ha elő kell venni a kapát. És persze folyamatosan megy a tűzoltás. Egy tűzoltókészülékkel és lézerkarddal nyomulunk előre óriási szívvel. 

Több száz néző előtt zenéltek a Marczin. Hogy készültek a koncertre? 

K. T.: Mindig is vonzódtunk a színházi világhoz, kipróbáltuk, milyen feldíszíteni ezt a teret, korábban feleekkora helyeken léptünk fel. Helyzetbe hoztuk magunkat. Fontos buli volt. Az Aranyakkordos fellépések a nézők előtt alakulnak, az első teljesen más volt, mint a marczis. Mindig csiszolódik a műsorszerkesztés és a hangzás is. Sosincs két egyforma koncert.

Nemcsak a művelődési központban, a kerületben is először léptek fel. 

K. T.: Családilag és zenészként is érdekelt vagyok a kerületben. Feleségem itt nőtt fel, a Quimby roadja pedig a Marczin dolgozik, kisfiam ide jár Földessy Margit színjátékstúdiójába. Bírom ezt a környéket, a Marczit és a környező utcákat is jó energia veszi körül, Budapesten van több ilyen sziget, jól élhető és kultúraérzékeny.     

NZSA