Ajánló
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Még emlékszem, mi járt a fejemben tízévesen

2017. szeptember 11.

 Nincs is jobb, mint a nyár múltával visszagondolni a vakáció legszebb, legizgalmasabb pillanataira. Lipták Ildikó Nyári nyomozás című könyve kitűnő választás minden kiskamasznak, hogy visszavarázsolja a nyár hangulatát.

  A fordulatokban bővelkedő regény azonban sokkal többet nyújt az önfeledt szórakozásnál: olyan fontos és esetenként kényes témákat vet fel, amelyek sok tizenéves fejében megfordulnak, és amelyekről egyáltalán nem könnyű beszélni. Az elsőkönyves szerző, Lipták Ildikó otthon van a gyerekek világában. Az idén 25. születésnapját ünneplő Kerekasztal Színházi Nevelési Központ alapító tagja, színész-drámatanár, civilben három tinédzser fiú édesanyja. A Kerekasztal állandó játszóhelyén, a Marczibányi Téri Művelődési Központban beszélgettünk.

– A Kerekasztal első hét évét Gödöllőn töltöttük, de már akkor is gyakori vendégek voltunk a Marczibányi téren. Így amikor szóba került, hogy felszámoljuk a gödöllői bázist, kézenfekvő volt, hogy Budára költözzünk. Bár nem vagyok II. kerületi, nagyon szeretem ezt a városrészt, az életem nagy részét itt töltöm.

Munkájából adódik, hogy ilyen jól ért a gyerekek nyelvén?

Azt hiszem, még emlékeszem arra, hogy mi járt a fejemben 10-12 éves koromban – bár ezt a hitemet fenntartásokkal kezelem. A mai gondolkodásmódom, világlátásom bizonyára sokat változott, de a csírái akkor alakultak ki. A munkámból adódóan napi kapcsolatom van a gyerekekkel. A Kerekasztalnak óvodáskortól egészen felnőttkorig vannak programjai, köztük természetesen több olyan is, ami a tizenéveseket szólítja meg.

A Nyári nyomozás az első regénye, de nem az első publikációja.

Szakmai írásaim mellett több novellám is megjelent már, többségük online irodalmi oldalakon olvasható. A regény alapja is két olyan, gyermekeknek írt novella, amit a Szitakötő című gyermekirodalmi folyóiratban lehetett olvasni, és amelynek főszereplője ugyanaz a kisfiú. A második megjelenése után a legkisebb fiam biztatott arra, hogy folytassam Bálint kalandjait.

A nyári kalandok közepette Bálintnak olyan nehéz kérdésekkel is szembe kell nézni, mint a szülők veszekedése vagy egy idős hozzátartozó halála. A könyv talán abban is segíthet, hogy merjünk beszélni gyerekeinkkel ezekről a témákról.

Ez nem könnyű, és valóban sokszor tapasztaljuk, hogy hogyan próbálják elkenni a szülők a kényes kérdéseket – még olyan családokban is, ahol amúgy sokat beszélgetnek a gyerekekkel. Egyik legnagyobb szülői szorongásom, hogy nem lehetek biztos abban, mi van a gyerekem fejében: min gondolkodik, mi nyomasztja. Az ilyen kérdések sokszor még akkor sem kerülnek napvilágra, ha amúgy harmonikus viszonyban vagyunk a gyermekünkkel, és azt hisszük, hogy jól tudunk vele beszélgetni. Én magam is emlékszem, hogy néha milyen nehéz volt megtalálni a hangot az engem tényleg nagyon szerető, rám figyelő szüleimmel, és milyen nehéz volt szóba hozni olyan témákat, amikről azt hittem, én vagyok a világon az egyetlen, aki ilyesmiről gondolkodik.

A könyvbéli Bálintnak is nagy horderejű dolgok járnak a fejében; többek között arra keresi a választ, hogy ki is ő valójában.

Abban a reményben írtam ezt a történetet, hogy sok hasonló korú fiatalt foglalkoztatnak hasonló kérdések. Nem tudom, hogy a könyv kapcsán elindul-e majd a beszélgetés szülők és gyerekek között, de abban bízom, hogy aki olvassa, az megnyugszik, nincs egyedül és nemcsak ő gondolkodik el mindenféle furcsaságon.

Júniusban jelent meg a könyv a Csimota Kiadó gondozásában. Milyen volt a fogadtatása?

Sok pozitív visszajelzést kaptam, elsősorban felnőttektől, aminek nagyon örültem. Egy igazán szívmelengető eset a Balatonnál történt velem, ahol egy fesztivál keretében tartottam felolvasást a könyvből. A hallgatóság között volt egy tizennégy éves fiú, aki olyan erősen vonódott be a történetbe, hogy azt éreztem: talán éppen neki írtam. Fantasztikus találkozás volt mindkettőnk számára.

Péter Zsuzsanna