„Boldogság van, és mindenki csapatjátékos”

Négyen négyféle területen dolgoznak, de a munkájukhoz szükségük van azokra a készségekre, arra a tudásra, amelyet Margitnak köszönhetnek. A színjátékkörről, a közösen, valamint a már felnőttként átélt kalandjaikról meséltek a volt margitosok. 

Január óta a Marczin is elérhető Földessy Margit dráma stúdiója. Mivel jómagam is margitos voltam, kíváncsian vártam, milyen lesz a 2013-ban induló színjátékkör, ahová elkísértem óvodás kisfiamat. Margit varázsereje a régi, a gyerekek tátott szájjal figyelik, hogyan változik Micimackó Malackájából boszorkánnyá, és aztán készségesen segítenek neki, hogy épségben kijusson a képzeletbeli erdőből. A színjátékkör – ahogy e cikk szerzőjének kamaszkorában is – improvizációs helyzetgyakorlatokból, énekes és táncos részekből, beszédtechnika-fejlesztésből és rengeteg különleges játékból épül föl. Annak, hogy mindez mire jó, milyen hatással van a gyerekekre, és milyen felnőtteket formál belőlük, egykori csoporttársaimmal jártunk utána. 

Hogyan kerültetek Margithoz?

Gárdos Katalin: Az édesapám filmrendező, filmes körökből ismerte Margitot (aki filmszínészként és szinkronszínészként is dolgozott – A szerk.). Nagyon hamar megszerettem, és arra emlékszem, hogy amíg hozzá jártam, a hét csúcsa a margitos szombat volt, rettenetesen vártam.

Harsányi Bence: Óvodás korom óta – több, mint 25 éve – ismerem Margitot. Szakmai kérdésekben mind a mai napig kikérem a véleményét, és most is együtt dolgozom vele a felnőtt csoportjában. 

Kőrösi Gábor: Finnországban nőttem föl. Amikor ’92-ben hazaköltöztünk, tíz évesen egy új világba csöppentem, ekkor kerültem Margithoz. Anyukám megkérdezte tőle, hogy hogyan zajlik a felvételi, ő azt mondta, nála nincs felvételi, hanem ő felvételizik nálunk. Ha nem járok hozzá, talán soha nem lépek „a világot jelentő deszkákra”.

Kosztra Gábor: A bátyám összejött egy margitos lánnyal, és innen egyenes út vezetett a színjátékkörbe, nyolc évet jártam hozzá. A mai napig büszke vagyok rá, hogy 16 évesen a Kávéház című előadásban szerepeltem. Bencével és Kőrösi Gáborral is játszottam egy darabban. Gábor egyszer megmentette az előadást. (nevetés) Volt egy jelenet, amibe elfelejtettem bemenni, de Gábor olyan ügyesen továbbvitte, hogy a nézők észre sem vették. 

Kőrösi Gábor: Sok ilyen történetünk van, az egyik legnagyobb „mentésem” az volt, amikor egy részeget alakító fiú annyira beleélte magát a szerepébe, hogy túl nagy hévvel vetette rá magát az asztalra, és az kettétört alatta. Mindenki fuldoklott a nevetéstől, az volt a szerencse, hogy egy mosolygós japán tolmács voltam, így valahogy sikerült továbbgörgetni a jelenetet. Margitnál minden héten voltak ilyen improvizációs gyakorlatok, rengeteget nevettünk.

 

Mit jelent az, hogy margitos?

Kőrösi Gábor: Bizalmat. Riporter szakra jártam a Színművészetire, az első órán bemutatkoztunk, és kiderült három osztálytársamról, hogy margitos volt. Ez rögtön megnyugtatott, és onnantól kezdve nem éreztem idegennek a közeget. Az, aki hozzá járt, elfogadott bizonyos alapértékeket. Margit például őszinteségre nevelt. Megtanultuk, hogyan válhatunk csapatjátékosokká, hogyan kezeljük egymást, hogyan beszéljünk az emberekkel.

 Mindannyian olyan foglalkozásokat választottatok, ahol minderre szükség lehet…

Kosztra Gábor: Margit tanítási szemlélete bizonyosan átragadt rám is. Az az alapkoncepciója, hogy mindenkit elfogad olyannak, amilyen. Másrészt a tanári pálya heti 22 óra szereplés, amire szerintem sok pedagógus nincs eléggé felkészülve. De más előnyét is érzem a margitos foglalkozásoknak. Pont tegnap tartottam egy olyan történelemórát, ami stand-up comedybe csapott át. Meglepődtem magamon. De nem először használtam színpadi eszközöket, hogy megoldjak egy helyzetet. Meggyőződésem, hogy a legtöbb konfliktusos szituáció humorral kezelhető, amihez viszont kreativitás kell, hiszen ott abban a pillanatban kell olyat mondani, amivel az ember helyre teheti a dolgokat. Nyilván, ez készségszinten meglehet, de ha az ember gyakorol, rengeteget fejlődhet, és Margitnál erre bőven volt lehetőség.

Ráadásul az élet úgy hozta, hogy az ország egyik neves drámatagozatos iskolájában kötöttem ki. Nagy boldogság, hogy a Vörösmarty­ban taníthatok, és az is nagy öröm, hogy rendszeresen kapok drámatagozatos osztályokat. Nem vagyok drámatanár, de sokan kapacitálnak, hogy végezzem el az egyetemen. Ha találkozunk, Margit is mindig megkérdezi, hogy mikor veszem már rá magam.

Gárdos Katalin: A pszichoterápia is tele van váratlan helyzetekkel, nem lehet tudni, hogy a páciens mit fog mondani, hogyan érzi magát. Bár vannak elméletek, és valamelyest föl lehet készülni, de ötven percet képtelenség megtervezni előre, ez alapvetően egy spontán helyzet, amelyre ott és akkor kell reagálni. A munkám része az is, hogy konferenciákon kell előadnom. Felkészülök, megírom, de azért iszonyatosan izgulok, hogy a sok tudós ember hogyan fogad. Ilyenkor eljön egy pillanat, amikor arra gondolok, hogy ezt nem egy tudományos megmérettetésnek kell fölfogni, hanem színháznak. Mindenki rám figyel, egy előadás szereplője vagyok. Ez a gondolat pedig annyira meg tud nyugtatni, hogy mindjárt nem is érzem szorongató helyzetben magam. 

Bence, te a Momentán Társulat színésze és Margit munkatársa vagy. Mindig olyan foglalkozást választottál, aminek köze volt a színészethez?

Harsányi Bence: Szerencsés vagyok, mert színházi vonalon maradtam mindig. Angoltanárként drámatechnikákból írtam a diplomamunkámat, később ilyen kurzust tartottam egyetemistáknak. Közben folyamtosan játszottam az IBS-ben. 2003 óta a Momentán Társulatban improvizálok (a társulat összes tagja Margit növendéke volt), az előadásainkon a közönség dönt arról, hogy mi történjen a színpadon, ez egy közös játék. Egyébként mindannyiunknak van más szakmája, ami új élményekkel tölt fel minket. Én trénerként főként céges csapatokkal dolgozom, a munkám alapja az improvizációs technika.

Jártatok már Momentános előadáson?

Kosztra Gábor: Persze, egy alkalommal a fél iskolát elvittem rá. Szoros összefonódások vannak. (nevetés)

Kőrösi Gábor: Többször is láttam őket. A margitosok tudnak egymásról, ha másként nem, akkor legalább közösségi oldalakon tartjuk a kapcsolatot.

Gárdos Katalin: Nem, de tervezem. Gyakran járok színházba. A színjátszással viszont, nincs közvetlen kapcsolatom, amit sajnálok. Szoktam róla álmodozni, hogy ha majd lesz egyszer időm…

Gábor, te már gyerekként felléptél neves színházakban. Miért lett belőled riporter?

 Kőrösi Gábor: Margitnál azt láttam, hogy lehet úgy is színházat csinálni, hogy szeretjük egymást, boldogság van, és mindenki csapatjátékos, a profi fővárosi színházak másról is szóltak. Margit nekem a béke szigete volt. Egyrészt vonzott a szereplés, másrészt kíváncsi ember vagyok, ezért felvételiztem televíziós műsorvezető szakra. A TV2 riportere és a reggeli Tények műsorvezetője vagyok. Sokféle emberrel kell beszélnem, egyik nap egy balesetben megsérült, elképesztő lelki állapotban lévő férfi, másnap pedig egy olimpiai bajnok a riportalanyom, aki két perccel korábban megnyerte a sorsdöntő mérkőzést. Mondanom sem kell, hogy ha ezekben a szituációkban helyt tudok állni, azt nagymértékben Margitnak köszönhetem. Műsorvezetőként is kerülök olyan helyzetbe, amikor szükségem van a margitos improvizációra, például amikor elmegy a súgógép, lekapcsol a világítás, vagy nem hallom a szerkesztőmet. Hasznos, ha nem kapok ilyenkor sokkot, és nem arra koncentrálok, hogy most több százezer ember néz. Ebben a szakmában fontos a lényeglátás, Margit erre is megtanított minket. A helyzetgyakorlatok elején olyan drámai szituációt vázolt fel fél perc alatt, amiből más tíz részes tévéfilmet forgat. A munkámban hasonló feladat például az, amikor egy több éve zajló peres ügyet kell összefoglalni egy rövid hírben. Mióta nem járok Margithoz, mindig van egy zenekarom, most a Testi Szenzációban énekelek. A hobbimnak hála, felléphetek sok ember előtt, így a szereplés továbbra is az életem része.

Novák Zsófi Aliz

Kosztra Gábor

Matematika-történelem szakos tanár

A Vörösmarty Gimnázium dráma tagozatos osztályának az osztályfőnöke. 2008 szeptembere óta tanít a gimnáziumban, előtte a Kosztolányi Dezső Gimnáziumban dolgozott.

Gárdos Katalin
klinikai szakpszichológus

2001 óta dolgozik klinikai szakpszichológusként. Volt pszichológus a Kozma utcai börtönben és a Szent Imre Kórház pszichiátriáján. Hat évig élt Angliában. Jelenleg a Frankel Leó úton van magánrendelése.

Harsányi Bence

A Momentán Társulat tagja, tréner

Tréner (csapatépítés, kommunikáció, improvizáció – Dramatrix, Momentán tréningek). 2003-2006 Drámapedagógus. Tévés szerkesztő (RTL Klub – Kölyökklub 2002-03, 5ös csatorna – Játszótér 2006-2007). Művészeti titkár (IBS Színpad 2004-2006)

Kőrösi Gábor

TV2 szerkesztő-riportere, a Tények Reggel műsorvezetője

1987-től 1992-ig Finnországban élt. 1995–1999 között főszerepet játszott A kölyök (József Attila Színház), a Twist Oliver (Madách Színház) és A kék madár (Kolibri Színház) című darabokban.

Játsszunk színházat!

2013 januárjától új csoportokat indít a 28 éve működő Színjáték dráma-stúdió Földessy Margit vezetésével a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Információ és jelentkezés a stúdió titkárságán: 391-2575, szindra25@gmail.com