Ajánló
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

A Magyar Festészet Napja

2018. október 20.

 

A Magyar Festészet Napját tizenhat éve tartják októberben.

 

A Magyar Festészet Napja rendezvénysorozatot tizenhat éve tartják októberben a festők védőszentjének, Szent Lukácsnak tiszteletére immár országszerte. A II. kerületben két helyszínen, a Klebelsberg Kultúrkúriában és a Vízivárosi Galériában is megemlékeztek a jeles napról. Mindkét kiállítótérben egy-egy csoportos, összegző kiállítás válaszolt a kérdésre, hol tart ma a magyar festészet.

A SÍKTÓL A TÉRIG, A TÉRTŐL A SÍKIG – Megtekinthető NOVEMBER 6-ig a Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Templom u. 2–10.). Az idei csoportos kiállításon 38 művész mutatja be síkplasztikai alkotásait. A síkplasztika a klasszikus avantgárd egyik sajátos műfaja. Eredetileg a talált tárgyak művészeteként indult, azóta rendkívül széles tárgykört foglal magában. Asszamblázsnak, azaz összeillesztésnek és tárgykollázsoknak is nevezik az alkotásokat. A síkplasztikák valójában plasztikus képek, harmadik dimenzióban is megnyilatkozó kollázsok, montázsok; változatos technikával készült elgondolkoztató, ugyanakkor esztétikai élményt nyújtó alkotások.

Sipos Endre művészetfilozófus

A Kultúrkúria A síktól a térig, a tértől a síkig című kiállításának kurátora Sipos Endre művészetfilozófus, aki alkotóként mind a két kiállításon jelen van. Őt kérdeztük a magyar festészet ünnepéről és a programok jelentőségéről.

– Bráda Tibor festőművész barátomnak, a Művésztanár Társaság egyik alapítójának volt az álma, hogy Szent Lukács napja környékén legyen a festőknek egy ünnepnapja. Az álom 2002-ben valósult meg, amikor első rendezvényünket tartottuk a Feneketlen-tónál – amit az eső kissé megzavart, így nagyon kalandosra sikeredett. Kerületi kezdeményezésnek indult, majd hamar fővárosi és a vidéki városok csatlakozásával országos programmá nőtte ki magát a festészet napja, amelynek idei központi kiállítását Egerben rendezték. 

A Magyar Festészet Napja a szakma ünnepe és felvonulása. Lehetőség nyílik egy kicsit megállni és megnézni, hogy hol tartunk. Szakmai díjakat is adunk ilyenkor, amelyek – bár anyagilag nem jelentősek – a művészek számára mégis nagyon fontosak. Az ünneplés mellett a találkozások kritikai értékeléseknek is helyet adhatnak. Szerencsére egymás között nagyon őszintén ki tudjuk fejteni a véleményünket. Jó, hogy elindult egyfajta szellemi mozgás, bár lehetne még élénkebb. Az ünnepnap arra is alkalmat teremt, hogy kicsit magunkra irányítsuk a figyelmet, és ne csak egymással, hanem a közönséggel is kapcsolatot teremtsünk.

A Vízivárosi Galéria Miniképek című tárlata, amelynek Zöld Anikó a kurátora és amelyet Feledy Balázs művészeti író nyitott meg, mindig számos művet sorakoztat fel; idén 139 alkotó hozta el a kötelezően húszszor húsz centiméteres vászonra készült képét. 

 

– A minikép egy nagyon izgalmas műfaj – magyarázta Sipos Endre. – Ezeknek a miniatúráknak intim hangulatuk van, és az egységes méret mellett rendkívül sokfélék. Magam a plasztikus, frakturált felületekkel és erőteljes kontrasztokkal foglalkozom, de van, aki a lírai attitűdöket emeli ki vagy filmszerűen megmutat egy részletet, és vannak a tisztán geometristák és naturalisták. Összefoglalva: a magyar festészet teljes keresztmetszete látható a Kapás utcai kiállítótérben. És – szinte – mindez igaz a Kultúrkúria síkplasztika tárlatára is. Ezen sem találunk két egyforma képet. Az egyik falon csupa olyan mű szerepel – a néhai Bakonyi Mihály tanítványainak munkái –, amely a sötét-világos kontrasztot használja. Bakonyi használta és tanította ezt az ellenpontozást. Máshol gyönyörű vakolt felületeket látunk, amelyeknek sejtelmes hatásuk van, és olyan képeket, ahol az alkotó festőileg közelíti meg a sík és a tér problémáját. A magyar festészet jó színvonalú és igen változatos. Érdemes mindkét kiállítás képeit figyelmesen végignézni, hiszen mindegyik egy-egy külön világ.

 

MINIKÉPEK – Megtekinthető OKTÓBER 30-ig a Vízivárosi Galériában (1027 Kapás utca 55.). A megnyitón Feledy Balázs művészeti író a Miniképek apoteózisáról, felmagasztosulásáról beszélt: – A minikép jelentős, autonóm műfajjá vált, ami rengeteg új értéket hoz. Néhány remekmű is található a munkák között, amelyek rendkívül változatos formai és szellemi viszonyulásokat mutatnak be. A képek akár össze is köthetők, egyfajta láncolatot hozva létre, ahol az esetleges ellentétes felfogások nem gyengítik, hanem erősítik egymást.

Péter Zsuzsanna