Ajánló
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Gyarmati Dezsővel is vízilabdázott Bud Spencer

2019. február 27.

Elérkezett a magyar Piedone-rajongók ideje, február végén ugyanis a mozikba kerül az olasz színészlegendáról, Bud Spencerről forgatott dokumentumfilm Piedone nyomában címmel.

Az alkotás rendezője, a II. kerületi Király Levente mesélt lapunknak a színész különleges képességeiről és nápolyi hétköznapjairól. Bud Spencer – azaz Carlo Pedersoli – hétszeres olasz úszóbajnokként és olimpikon vízilabdázóként ismerte Gyarmati Dezsőt, kerületünk díszpolgárát. Országa legfiatalabb joghallgatója volt, feltaláló, egy rendkívül éles eszű és jószívű polihisztor. A színész 2016-ban hunyt el, idén lenne 90 éves.

Magyarországon három generáció nőtt fel a Piedone-filmeken, amelyek humora még ma is időtálló. Bud Spencer, ahogy a filmjeiben, úgy a való életben is mindig a jó oldalon állt, így könnyű vele és nézeteivel azonosulni. Nem véletlen, hogy Németország után Magyarországon szeretik a legtöbben.

Király Levente  

Hogyan készült a film?

Több mint négy éven át, öt országban forgattunk nemcsak Bud Spencerrel, de egykori sportolótársaival, színészkollégáival, barátaival, családtagjaival. Azokkal az emberekkel, akik meghatározó szerepet játszottak az olasz filmszínész életében és érdemi információkkal tudtak szolgálni róla.

Mi volt az interjú apropója?

Eredetileg az volt a célom, hogy egy közös fotót készítsek gyerekkorom nagy kedvencével. Mivel már akkor is az MTVA-nál dolgoztam, úgy döntöttem, hogy ha sikerül összehoznom a találkozót, akkor megörökítem a beszélgetésünket. A magam költségén utaztam ki hozzá, és végül életem legemlékezetesebb interjúját készítettem el vele. 

Király Levente rendező Carlo Pedersolival, azaz Bud Spencerrel a személyes találkozón

Mitől volt a legemlékezetesebb?

Pont olyan őszinte és közvetlen volt, amilyen a filmjeiben. A saját lakásán fogadott, egy római társasház harmadik emeletén. Amikor megkérdeztem, hogy ránk tud-e szánni egy órát, azt válaszolta, hogy éjfélig maradhatunk. Így indult. Körbevezetett a lakásában, leült a zongorához és eljátszotta a saját szerzeményeit. Mint megtudtam, gitáron, orgonán és trombitán is játszott. Elképesztően érdekes dolgokat mesélt az életéről.

Sportolói múltjáról lehetett hallani. Miben volt sikeres?

Hétszeres olasz úszóbajnok és elismert vízilabdázó volt, aki két olimpián is részt vett. A margitszigeti medencében többször játszott a magyarok ellen, ellenfele volt többek között Gyarmati Dezső is. Emellett sikeres bokszoló, autóversenyző és rögbijátékos volt. Egy igazi polihisztor, aki hat nyelven beszélt. Az általános és a középiskolában annyira jól tanult, hogy egy-egy osztályt ugrott, így 16 évesen Olaszország legfiatalabb joghallgatója lett, amit aztán vegyészmérnöki és pszichológia szak követett. Utóbbira lánya miatt iratkozott be, aki pszichológusnak készült, és akit segíteni szeretett volna a tanulmányaiban. Egy este alatt képes volt megtanulni egy egész könyvet. Különleges képessége az egyetem oktatóinak is feltűnt, ezért felkérték arra, hogy tartson órákat. Ekkor már nyugdíjas volt. 

Igaz, hogy feltalálóként is jegyzik?

Szent András néven óceánjáró hajót épített egyik mérnök barátjával, de idős embereknek feltalált olyan sétapálcát is, amely, ha megnyomtak rajta egy gombot, székké alakult. Kifejlesztett olyan fogkefét is, amit repülőgépeken használtak. Különlegessége az volt, hogy gombnyomásra jött elő belőle a fogkrém. Nemcsak a Piedone-filmekben, de a magánéletében is támogatta a gyerekeket, saját textilüzemében ruhákat tervezett nekik. Emellett filmes bevételeinek nagy részét jótékony célokra fordította. 1980-ban földrengés sújtotta hazáját, felszállt a helikopterével és segélycsomagokat dobált a bajbajutottaknak, mert pilótaengedélye is volt. Hívő emberként nagyon sokakon segített.

Carlo Pedersoli versenyzőként

Az olaszokra jellemző derűvel?

Tele volt életörömmel. Az életfilozófiája a Futtetenne, magyarul: Ne törődj vele! Erről dalt is írt. Azt vallotta, nem szabad engedni, hogy a lényegtelen dolgok úrrá legyenek az emberen. A hetvenes években Spanyolországban forgatott, amikor kiderült, hogy rákos. Amerikában kezelték, majd elhatározta, hogy nem foglalkozik súlyos betegségével, mert biztos volt benne, hogy hosszabb életet szánt neki a Jóisten. Visszautazott a Morcos misszionáriusok című filmjének forgatásra és senkinek sem beszélt a kezeléséről. Nagyokat evett, zenélt, nem uralta el a depresszió. Amikor a következő kontrollvizsgálatra ment, már javult az állapota, később teljesen meggyógyult. Abban hitt, hogy a jókedv és a boldogság sok rosszat el tud mulasztani. A Piedone nyomában című filmnek is ez az egyik üzenete: élvezd azokat a nagyszerű dolgokat, amiket az élet ad, és próbálj meg becsülettel, vidáman élni, ahogyan azt ő tette.                NZSA