„A zenélés szent dolog”

A zenekar régi slágerekkel készül az eseményre – árulta el lapunknak Szikora Róbert.– Életmű-koncertnek is nevezhetném, hiszen az elmúlt harminc év állomásait idézzük fel a dalokban, dalokkal: a régi-régi Hungária-nótáktól egészen az új, szeptemberben megjelenő albumunkig. Ez utóbbiról egy dalt mutatunk be.

Miért csak egyet?

Egy koncerten elsősorban a nagy slágereket várja a közönség. Mostani – Amerikától Erdélyig játszott – koncertprogramunk is erre az elvárásra épül. Az új dalokat először be kell vezetni, ezekkel most nem akarjuk untatni a közönséget.

Az idei év különleges az R-GO számára.

Jubileumi év az idei, igyekszünk méltó módon megünnepelni harmincéves fennállásunkat. Tervezünk egy olyan fellépést, ahová mindenkit meghívunk, aki valamikor tagja volt a bandának. És persze ünnepi alkalom lesz a júniusi fellépés is, amikor szűkebb hazámban állhatok színpadra.

Mindig is a II. kerületben élt?

Rákospalotán születtem, de már harmincöt éve a kerületben élek. Apám lakott a Kapy utcában, és amikor a feleségemmel fiatal házasokként baktattunk fel meglátogatni őt, csak ámultunk és bámultunk, hogy Budán tényleg minden más: a levegő, az emberek, még a busz is mintha halkabban járna. Kiderült, hogy a papám házában van egy eladó lakás. Összefogott a család, és átköltöztünk, majd pár év múlva sikerült szintén a környéken, de már egy kertes házba költöznünk. Palotán is kertes házunk volt, és nagyon hiányzott a kerti munka, a madárcsicsergés. A főutakra már betört a nagyváros, de ha letér az ember – mondjuk a Pasaréti útról –, jobbra és balra is a régi idők hangulatát idéző, csodálatos kis utcákban találja magát.

Van kedvenc helye a kerületben?

A Pasaréti téri templom, hivatalos nevén Páduai Szent Antal Plébániatemplom nagyon fontos hely számomra. Rákospalotán is rendszeresen, minden vasárnap mentem misére, de itt mindennap van mise, és én mindennap járok. Régen nem volt ilyen pezsgő hitélet, de Grácián atya tevékenysége nyomán ma már sokan – köztük fiatalok is – eljárnak a templomba. Úgy érzem – talán a Szűzanya szobrának köszönhetően –, hogy Isten áldása van ezen a téren és ezen a plébánián. Számomra még mindig megszokhatatlan, hogy ha bárhova megyek, felismernek, megnéznek az emberek. A templomban ezt sohasem érzem. Ott mindannyian testvérek vagyunk, hiszen a kereszténység több mint vallás: életforma. És bár ez sok lemondást kíván az embertől, nem nehéz megtenni, mert édes teher keresztény szellemben élni az éltünket.

       

Ezek szerint a két legfontosabb dolog az életében a hit és a zene?

Mind a kettő különleges szerepet tölt be az életemben. Úgy vélem, a zenei tehetség isteni adomány. A zenélés – a többi hivatáshoz hasonlóan – szent dolog: egy másik, magasabb régióba viszi az ember lelkét és szellemét. A dalokon keresztül tudom elmondani üzenetemet az embereknek. Persze nem a slágerekre gondolok, amelyeknek csupán az a szerepük, hogy megismerjék a nevemet vagy a zenekaromat. Ha valaki tényleg tudni akarja, hogy kicsoda Szikora Róbert, annak érdemes végighallgatnia az albumokat, és odafigyelnie a szövegekre is.

Péter Zsuzsanna